A társulat untermanja
Még 1993-ban, az alapító, Imre Zoltán távozásakor osztotta meg úgy a feladatokat Juronics Tamás és Pataki András, hogy Juronicsé lett a művészeti irányítás, Pataki pedig a menedzselés kevésbé látványos munkáját vállalta. Ahogy a társulat elismertsége nőtt, munkája szaporodott, úgy lett egyre összetettebb feladat az adminisztráció, az előadások szervezése, de legfőként a működéshez szükséges pénz előteremtése. Pataki 34 évesen egy térdsérülés hatására eldöntötte, hogy abbahagyja a táncot, és a továbbiakban nem a balett-teremből, hanem az irodából irányítja a társulatot.
Háttérember lett, de így is több rangos kitüntetéssel ismerték el a munkáját. Öt éve kapta meg a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet. 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjére terjesztette föl a szakma – március 15-én azonban némi meglepetésére nem ezt, hanem ismét a korábban már megkapott kitüntetést adta át neki Hiller István oktatási és kulturális miniszter. Pataki András nem csinált ebből ügyet – a köztársasági elnök azonban megváltoztatta a döntést, így végül az előző kormány egyik utolsó munkanapján az Oktatási és Kulturális Minisztériumban csendesen átvehette a lovagkeresztet, egyidejűleg visszaszolgáltatta a március 15-én megkapott második aranykeresztet.
A Szegedi Kortárs Balett látszólag kis társulat, hiszen mind össze 15 táncosa van. Ez a csapat azonban 9 darabot tart repertoáron, és tavaly 130 előadást tartottak – ebből mindössze 55-öt Szegeden, a többit a fővárosban és szerte a világban. Ez iszonyatos logisztikát és szervezést igényel – ezt vállalja magára az egykori szólótáncos, hogy a mai táncosok zavartalanul koncentrálhassanak a művészi feladataikra.
2008 vége óta nemcsak a gazdasági válság következményei, a szponzorok jó részének eltűnése, az előadásoknak otthont adó játszóhelyek szegényedése sújtja a társulatot, hanem az akkor elfogadott új előadó-művészeti törvény is. Ez a törvény többek közt a színházi szervezetek finanszírozását szabályozza, kategóriákba sorolja az egyes társulatokat. A kortárs tánc azonban Magyarországon főleg az utóbbi húsz év kulturális terméke, és a sokféle szervezeti formában működő társulatok nagyon nehezen szoríthatók az egységesítő szabályozás keretei közé.
A Szegedi Kortárs Balett az önkormányzatok által fenntartott társulatok közé szeretett volna kerülni – ahhoz azonban a társulatot fenntartó egyesületnek közbeszerzési eljárás keretében közszolgáltatási szerződést kellene kötnie a szegedi önkormányzattal. Mivel azonban a kötelező regisztráció idején még nincs készen az országos költségvetés, nem tudják megmondani, mennyi állami támogatást kaphatnak az önkormányzati mellé, így nem köthetik meg a közszolgáltatási szerződést. Jobb híján a független színházak közé regisztráltak, ott azonban pályázni kell a támogatásért, és rengeteg a jelentkező: ebben a kategóriában mintegy 150, teljesen eltérő színvonalú társulatot tartanak nyilván.
Pataki Andráséknak ez a szakmailag méltatlan helyzet egyáltalán nem jó. Évente egy alkalommal át lehetne ugyan jelentkezni az önkormányzati társulatok közé –de a kialakult pénzügyi bizonytalanság miatt az önkormányzat a jelenlegi szabályok szerint ezután sem tudja lefolytatni a közbeszerzési eljárást.
A Kortárs Balett megpróbált előremenekülni, és növelni az előadások számát, ez viszont a teljesítőképességük végső határáig kizsigereli a művészeket. Ha a társulat nem kerül záros határidőn belül olyan törvényi közegbe, amely garantálja a kiegyensúlyozott szakmai munkát, akkor hiába nagy az érdeklődés az előadások iránt, hiába készülnek Sanghajba, Kairóba, belátható időn belül fölélik tartalékaikat. Nemcsak a kitüntetés ügyét, hanem a törvényt is helyre kellene és lehetne hozni, teszi hozzá Pataki, aki szerint az ügy csak annyiban politikai kérdés, amennyiben minden pénzosztás politikai ügy minálunk.
