Nagyon unta már az állandó napsütést, a kaliforniai meleget, az örökzöld növényeket London Steverson. Igaz, nem emiatt költözött két évvel ezelőtt a családjával Los Angelesből Veszprémbe, mégis felüdülésnek érezte, hogy Magyarországon egy évszak helyett négy váltja egymást. Újra rácsodálkozhatott az őszi levélhullásra, a ködbe boruló tájra, a téli hóesésre, a virágzó tavaszi fákra.

A Veszprém Megyei Könyvtárban –ahol Mr. Steverson állandó vendégnek számít – van egy úgynevezett amerikai kuckó. Itt a polcokon kizárólag angol nyelvű könyvek sorakoznak. A magyarországi amerikai kuckók – az USA külügyminisztériuma által a hazai könyvtárakban létrehozott angol nyelvű kiadványok gyűjteményei – közül a veszprémi a legnagyobb. Legalábbis azóta, hogy London Steverson a bibliotékának ajándékozta az egész élete alatt összegyűjtött nyolcezer kötetes könyvtárának a felét.

A gesztus értékét akkor érthetjük meg igazán, ha tudjuk, London Steverson fiatalkorában azért kezdett könyveket gyűjteni, hogy megalázottságát és dühét kompenzálja, mivel hiába szeretett volna gyerekként beiratkozni a memphisi könyvtárba, bőrszíne miatt erre nem volt lehetősége.

Születésekor egyébként arra sem volt sok esélye, hogy felnőttként az amerikai hadsereg tisztje, majd szövetségi bíró válhasson belőle: 1947-ben a déli Tennessee államban tombolt a szegregáció, a fekete gyerekek általában középiskolába sem juthattak el, diplomára végképp nem gondolhattak. A kis London szülei például egész életükben a gyapotföldeken dolgoztak.

– Az volt a szerencsém, hogy a szüleimnek a sok munka miatt nem volt idejük rám vigyázni, ezért négyévesen elküldtek az általános iskolába – mondja London Steverson. – Nálam két évvel idősebb gyerekek között tanultam végig, így is hetedik-nyolcadikban engem választottak úgynevezett osztályelnöknek. Utána négy évig egy feketéknek fenntartott memphisi középiskolába jártam, ahol végig osztályelnök, azaz a legjobb tanuló voltam.

London Steverson a mai napig hálás John Fitzgerald Kennedy elnöknek, aki a hatvanas évek elején lehetővé tette, hogy fekete fiatalok előtt is megnyíljanak a legnagyobb amerikai állami egyetemek. Így ő lett például az első afroamerikai diák, aki az új kvóták alapján kerülhetett be 1964-ben az USA Parti Őrségének Akadémiájára (US Coast Guard Academy), ahol négy évvel később hadmérnökként diplomázott.

– Életem legizgalmasabb évei következtek, a Parti Őrség kötelékében nagyon különböző feladatokat kellett teljesítenem – mondja London Steverson. – Két évig szolgáltam a Csendes-óceán déli részén, ahol egyrészt tengerbiológiai kutatásokban vettem részt, valamint a hajónkkal utat biztosítottunk az Antarktiszon dolgozó amerikai cégeknek, kutatóállomásoknak. Később a földteke másik felére vezényeltek: Alaszkában főként mentő és kereső feladatokat kellett ellátnunk, de a nemzetközi vizeken járőrözve gyakran tartóztattunk fel olyan orosz, japán és kínai halászhajókat, amelyek megszegték a különböző halászati egyezményeket.

London Steverson összesen húsz évig szolgált az amerikai hadseregben, ám amikor 1977-ben jogi diplomát szerzett a George Washington Egyetemen, otthagyta a parti őrséget, és 1988-ig katonai ügyészként folytatta a pályafutását.

– Nem akartam egész életemben hadihajókon szolgálni – magyarázza a váltást London Steverson. – A déli államokból származó feketék számára a vallás és a jog szorosan összetartozó fogalmak, a leghíresebb polgárjogi harcosok egyúttal mind prédikátorok is voltak. Bár hívő ember vagyok, de nem kaptam hívást az Istentől arra, hogy vallási vezető legyek, ugyanakkor mindig izgatott, hogy milyen lehet érvelni egy esküdtszék előtt. Úgyhogy végül a jogi pályát választottam.

A hadseregből való távozása után London Steverson két évig várt arra, hogy a kérelmére kinevezzék szövetségi bírónak, végül 1990-ben Los Angelesben kezdhette meg bírói pályafutását, ahol főként társadalombiztosítási ügyekben és közigazgatási perekben járt el. Itt ismerkedett meg 2000-ben egy fogadáson egy veszprémi magyar lánnyal, Szilviával, aki akkor éppen jogot hallgatott Los Angelesben. A szerelemből hamar házasság lett, a Steverson család pedig néhány év alatt öttagúra bővült, miután egymás után megszületett Sarah, Simone és az ifjabb London. Minden adott volt ahhoz, hogy végleg letelepedjenek a napfényes Kaliforniában, ám London Steverson nyugdíjba vonulása után úgy döntöttek, átköltöznek Magyarországra.

– Miután többször is jártam látogatóban Veszprémben, és megismertem az országot, valósággal könyörögtem a feleségemnek, hogy költözzünk a szülővárosába – mondja London Steverson, aki számos okot sorol a döntés mellett. A legfontosabbnak azt tartja, hogy a magyar közoktatás jóval magasabb színvonalú, mint az amerikai, márpedig a gyerekeit jó iskolába szeretné járatni. Ha gazdag lenne, Kaliforniában is találna megfelelő színvonalú magániskolát, ám arra még egy nyugalmazott szövetségi bíró családjának sem futja.

– A magyar embereknek talán furcsán hangzik, de számomra az ország másik nagy vonzereje a közbiztonság – mondja London Steverson. – Veszprémben minden félelem nélkül sétálgathatok, viszont Amerikában, ahol szinte mindenkinek van fegyvere, bármikor lelőhetnek a nyílt utcán. A Los Angeles-i közvetlen szomszédom például egy középiskolai tanár volt, akinek egyszer az egyik diákja pisztollyal rálőtt a házára. Minden ok nélkül. De naponta láttam, ahogy a fiatalok drogot árulnak a nyílt utcán. Azt szerettem volna, hogy a gyermekeim egy nyugodt, biztonságos világban nőjenek fel.

A veszprémi amerikai kuckóban kiállított Steverson-gyűjtemény, amelynek mindegyik darabja kölcsönözhető, Magyarországon egyedülállónak számít, különösen az angol nyelvű jogi szakirodalomban. Amikor arról kérdeztük a kollekció gazdáját, hogy melyik a három legkedvesebb könyve, nem sokat habozott: az amerikai polgárjogi mozgalmakról szóló Voices of Freedom című történeti munkát, Dan Brown az Elveszett jelkép című bestsellerét, valamint a Bibliát emelte le a polcról.

Bibliából egyébként London Steverson jól áll, több mint ötven darabot gyűjtött eddig életében. Mint mondja, lenyűgözi, hogy a csaknem kétezer éves könyv az USA-ban a mai napig vezeti az eladási listákat. A nyugalmazott szövetségi bírót nehezen lehetne megfogni a Biblia szövegéből: ebből tanult meg írni-olvasni, és ma is naponta forgatja.

– Hálás vagyok a magyaroknak, hogy befogadtak, és hogy a gyermekeim Veszprémben járhatnak óvodába, iskolába –mondja London Steverson. – Számomra a legnagyobb kincs a könyv, ezért köszönetképpen nem is tudtam volna nagyobb ajándékot adni az itt élőknek.