Föld alatti sétálóutca a Nemzeti Múzeum előtt
A pályázat különösen érdekes volt annak fényében, hogy éppen most zajlottak le a Szépművészeti Múzeum hasonló bővítése körüli viták. A két pályázat közötti nagy különbség azonban, hogy itt, a Nemzeti Múzeumnál nem meghívásos, hanem nyitott volt a tender. A kiírás még januárban jelent meg a Közbeszerzési Értesítőben és az Euró pai Unió hivatalos lapjában, és igen nagy érdeklődés mutatkozott iránta: 83-an váltották ki a pályázati anyagot, és végül 61 tervező-, mérnökiroda, építészműhely adott pályázati anyagot – ismertette Eltér István, a bírálóbizottság elnöke. A pályaművet beadók közt volt többek közt a Finta és Társai Építész Stúdió, a Mérték Építészeti Stúdió és sok fiatal, feltörekvő iroda is.
Ennek megfelelően rendkívül változatos bővítési formákat javasoltak a jelentkezők. Volt, aki széles lépcsőt alakított volna ki a Bródy Sándor utca felől az épület alatti bővítményhez, volt, aki az egész múzeumépületet egy hatalmas üvegtesttel ívelte volna át, és olyan is, aki lebegő gömb alakú előadótermet képzelt el a belső udvarokba. Más meg egyszerűen megszüntette volna a múzeumkerítést.
Mányi István és munkatársai a múzeum elé tervezték kétszintes, észak–déli irányú bővítményüket. Alsó szintjére autóparkolót, felső szintjére pedig föld alatti sétálóutcát álmodtak. A terekbe nagyméretű felülvilágító ablakok engedik be a fényt és biztosítanak egyben rálátást a múzeum homlokzatára. Ezen a föld alatti utcán étterem és ajándékbolt kapna helyet, falát lapidáriumszerűen alakítanák ki régi, faragott kőemlékekkel. A múzeum előtt korábban talált XVIII. századi pincemaradvány egyik szárnyát az étterem részévé tennék, a másikat viszont elbontanák, és csak a padlóburkolatban jeleznék a helyét.
E föld alatti sétálóutca két irányból, a Bródy Sándor utca felőli végéről és a Múzeum utca felől lenne megközelíthető. Az előbbinél kisebb, oszlopos fogadóépület is megjelenne, míg a másik oldalon egy kör alakú gyalogoslejáró csigázna a föld alá egy gingkófa körül. A Múzeum utca felől lenne az autós lejáró is. A szint alatti sétálóutcáról lehetne bejutni a főlépcső alatt kialakítandó fogadótérbe, a pénztárakhoz, majd onnan tovább a múzeum belseje felé. Az udvarok a pinceszinten összeköttetésbe kerülnének, s kiállítóhelyként funkcionálnának, míg odafönn fedést kapnának, így előadó- és rendezvénytérként használhatnák őket. A terv szerint a föld alatt az egész épületet körülölelné egy egyhelyiségnyi szélességű bővítmény: itt kapnának helyet az új raktárak. A pályázat része volt a kert rendezése is. Mányiék nem rekonstruálnák a régit, hanem egy „kortárs” kertet valósítanának meg, az egészséges fák és a szobrok meghagyásával – játszótérrel, pergolás kerthelyiséggel és a kertészház játszóházzá alakításával.
A tervekből kiállítás nyílik hét végén a Múzeumok Éjszakáján, június 24-én és 29-én pedig fórumokat rendeznek előbb a szakmai, majd a szakmán kívüli közönség számára. Ezeknek a vitáknak és egyeztetéseknek a végigfuttatása után kezdődhet az engedélyeztetési tervek elkészítése, amelyek valamikor év végére lehetnek meg – mondta Csorba László, a múzeum igazgatója. Ezzel lehet majd pályázni a 2013-ban felszabaduló uniós támogatásra.
