– A Spartacus minden idők legvéresebb és a szexet legnyíltabban ábrázoló tévésorozata. Gondolom, ez már a forgatókönyvből is kiderült. Miként vették rá, hogy részt vegyen benne?

– Tulajdonképpen az utolsó pillanatig távol tartottak a forgatókönyvtől. Amikor először elolvastam, nem tagadom, olykor kikerekedett szemmel kiáltottam fel: nem, erről szó sem lehet! Aztán amikor lehiggad az ember, rájön, hogy a szex és az erőszak nem öncélú, hanem a cselekmény szerves része, ráadásul történelmileg teljesen korrekt. A szex akkoriban üzleti ügy volt, másrészt ezek a közösülések nem a pornót idézik, hanem a drámát szolgálják, erősítik. Ugyanakkor a sorozat nem realista, hanem túlzó, már-már operai stílusú. Vödörrel öntik a vért a néző arcába, mintha csak át akarnák törni a nézőt és a filmet elválasztó vékony falat. De hangsúlyozom, a Spartacus kifejezetten felnőtteknek készült alkotás!

– Nem gondolja, hogy mégiscsak átléptek egy kényes határt?
– Nem vagyok a szex és az erőszak híve, de tagadhatatlan, hogy a mindennapi szórakoztatás eszközei. Sokkal károsabbnak tartom, ha valós erőszakot közvetít a tévé. A különböző hírműsorok azok, amelyek nemegyszer valóban átlépik a jó ízlés határait.

– A meztelenség nehéz színészi feladat?

– Korábban sosem kellett ilyen direkt szexjeleneteket forgatnom... Először valóban bizarr élmény volt, de úgy az ötödik-hatodik rész forgatása után már az volt a fura, ha valaki teljesen fel volt öltözve... Színészi szempontból inkább a férfiaknak esik nehezebben ruha nélkül dolgozni.

– Sokáig kérdéses volt, hogy lesz-e egyáltalán második évad a Spartacust alakító Andy Whitfield betegsége miatt. Később kiderült, lesz, de csak 2011-ben.

– Még az első évad forgatása során kezdődtek a fájdalmai. Az orvosok később rákot diagnosztizálták nála. Szerencsére még időben, így megállítható a folyamat, teljesen fel fog épülni. Ezért halasztották el a második évadot, de ősszel egy hatrészes minisorozatot forgatunk, ami tulajdonképpen előzmény lesz.

– Egy tévésorozat esetében életveszélyes visszamenni az időben.

– Ne is mondja! Öt évet kell fiatalodnom, ami már önmagában ijesztő feladat. Másrészt eddig arra törekedtem, hogy minél emberközelibb legyen a karakterem, de most úgy látom, hogy igazi pszichopatát kell majd visszamenőleg kihoznom belőle. Mit mondjak, elég nagy kihívás! Sajnos ez többször előfordul egy-egy tévésorozat forgatásánál. Ha nem te vagy a címszereplő, akkor minimális információt kapsz, és lehet, hogy egyszer csak teljesen más irányt kell venned. Ez hasznos is lehet, mert így legalább nem égek ki vagy unom meg hosszú éveken át játszani ugyanazt a szerepet.

– Sokunknak még mai is a Xena ugrik be önről. Hogy látja a mára már kultikussá vált sorozatot?

– Büszke vagyok rá, de alig vártam már, hogy eltávolodjak tőle. Nagyon sok időbe telt, mire sikerült elérni, hogy ne egy kardozó amazonnak, hanem egy színésznőnek lássanak a szakmán belül. De voltak pozitív hatásai is: az akkori stáb nagy része most ismét összejött a Spartacus forgatásán, és az az érzésünk, hogy mindegyikünk fényéveket tett meg a Xena óta. Többen A gyűrűk ura trilógián is dolgoztak – így fordulhatott elő, hogy a Spartacus vizuális világa erősebb, mint számos mozis produkcióé.

– Kisebb, de mégis kulcsfontosságú szerepet kapott a Battlestar Galactica – Csillagközi romboló című sorozatban. Ez meglepő váltás volt.

– Eleinte kifejezetten ellenszenves figurát, egy újságírót kellett alakítanom. Később kiderült, hogy tulajdonképpen egy cylon karakterről van szó. A Battlestar Galacticában az volt a lenyűgöző, hogy sosem lehetett eldönteni, kik vallják magukénak az igazi humanitást: az emberek vagy az emberi bőr alá bújó gépek? Ezt a kettősséget sikerült végig megtartani, és ennek szemléletében kellett játszani is. Tulajdonképpen ez volt az egyik legösszetettebb szerepem.

– Egyik kitérője a mozis világba az Adam Sandler nevével fémjelzett Esti mesék volt. Mondja, ő az életben is olyan „őrült”, mint a filmjeiben?

– Egyáltalán nem őrült. Az egyik legnagyobb munkabírású és legcsavarosabb eszű ember, akit ismerek. Mivel nemcsak színész, de zseniális producer is, hollywoodi szinten is meghatározó játékos, ezt pedig viszonylag kevesen mondhatják el magukról.

– Sokan kételkedtek, hogy a lázadó gladiátor témájából ma sikeres sorozatot lehet forgatni. Önöknek sikerült. Mit gondol, miért?

– Nincs élő ember, aki meg tudná mondani, hogy egy sorozat sikeres lesz-e, s ha igen, akkor mitől. Az ember mindig a tökéletességre törekszik, ennél többet nem tehet. Az pedig tiszta szerencse, hogy ha a mai nézőknek nem jön be a cirkusz, akkor nem fordítják azonnal a föld felé a hüvelykujjukat. Mert így mi sem veszítjük el a fejünket.

„Egy idő után már az volt fura, ha valaki fel volt öltözve”