Most eltekintenék attól, hogy Bolgár György mint rádiós újságíró vagy mint politikai véleményformáló ismert, és nem mint szépíró él a köztudatban, miközben több kötetre rúg már a szépirodalmi munkássága. A most megjelent, Vasárnap délután a Grande Jatteszigeten című könyve már a harmadik regénye, és voltak közben versek és elbeszéléskötetek is. Sokan emlékeznek előző munkájára, a 2003-ban megjelent Vágyra, elsősorban szokatlanul erős nemi túlfűtöttsége miatt, hogy finoman fogalmazzunk.

Új művének címe azonos egy világhírű festmény címével, és Seurat gyönyörű, XIX. század végi, békét sugárzó képe olvasócsalogatónak ott is a borítón. Gondolnánk, a könyv talán a kép keletkezéséről, titkairól szól, melyeket Bolgár György, riporter lévén, feltárt. Regényének azonban a képhez csak annyi köze, hogy annak alakjairól, az előtérben sétáló párról, a trombitás ifjúról, a fűben heverő trikós úrról, a háttérben feltűnő két katonáról meg a többiekről mesél egy-egy történetet. Kitalált históriákat, kitalált nevekkel. Tehát nem irodalmiasított művészettörténetről van szó, hanem tiszta fikcióról. Belekeveredik azért egy-két valóságos személy is, csekélyke ballasztot ad így a szárnyaló fantáziának a valóság. A két tiszt közül például az egyik Bolgár szereposztásában Ferdinand Walsin-Esterhazy (helyette vádolták meg kémkedéssel az ártatlan Dreyfus kapitányt), az előtérben látszó pár hölgytagja pedig Madeleine Knobloch lenne, aki Seurat élettársa volt (bár itt a regényben még nem az), a trombitás pedig Félix Fénéon kritikus, Seurat felfedezője (ám a regényben még nem ekként jelenik meg).

Vajon milyen ambíció sarkallta a szerzőt, hogy e világhírű képet válassza tárgyának, ha amúgy nem arról lenne mondanivalója? S ha nem arról, akkor miről is? Talán a XIX. század végi Párizsról? Az 1884-es esztendő Párizsának megjelenítése nem sikerült éppen rosszul, bár szükségképpen díszletszerű. Hirdetések, ruhák, ismert események, alakok és jelenségek villannak fel. Az egyik szereplő révén megjelenik például az ekkor bontakozó feminizmus, egy háttérszereplő pedig épp a válás törvényes engedélyezéséért küzd. Értesülhetünk Munkácsy egyik botrányáról, s hogy van már kutyatemető is Párizsban, sőt láthatjuk a New Yorknak küldendő Szabadság-szobor nyolcméteres fejét, amelyet épp ekkor tettek közszemlére a városban. Legrészletesebben a divat jelenségei tűnnek fel, ezekből többoldalnyit bejelöltem, mint figyelemreméltó leírást.

Mégsem Párizs és a divat itt a lényeg, hanem a férfi -nő viszony. A szerző kedvelt témája. Bolgár a festmény majdnem minden szereplője mögé egy-egy erotikával átitatott történetet képzel. Felfogásában csupa botlott, csalódott, társkereső, anyakomplexusos és homoszexuális sétál Seurat-festményén. A történetek olykor összefüggnek, olykor nem, végül úgyis minden szál összefut a fináléban, amikor is a kép végleg öszszeáll. Ebből a sok ferdeségből rendeződik az idill. Csúnya pontokból a szépség. Ez a könyv fő mutatványa. (A kép megregényesítése egyébként jó ötlet, ahogy „megmjuzikelesítése” is: ezért játszhatták évekig nagy sikerrel a Brodwayn Stephen Sondheim és James Lapine a Seurat-képet megelevenítő

Sunday in the Park with George című darabját éppen abban az időben, amikor Bolgár a Magyar Rádió New York-i tudósítója volt. A musical sikerére jellemző, hogy a Született feleségek tévésorozat 21. része éppen ennek a feldolgozása.)

Bolgár stílusa egyszerű, helyenkét profán, de gyors és elemző hajlamú. Sokat bíbelődik okoskodva a belső indítékok magyarázásával, s nem átall nyers lenni az erotikus érintkezések megjelenítésénél. Mivel a szerző nem hiszi, hogy az intellektusból a testi kapcsolatok emelkedettsége is következne, az egyik történetben, egy csónakos és egy matematikatanárnő románcában példá „Látta, milyen feszes, rugalmas a csónakosmolni és nézni, ahogy a körme alatt kiserken a vér. Aztán letörölné. A nyelvével.” Olykor „hallgatták, ahogy vérzik a csend, ott szivárgott a kezük között, egyikük sem merte szakozottsága, elemző kedve és szexuális töltete némileg Kunderára emlékeztet, bár ott mások az arányok. És ott mindig van karakteres mondanivaló. Itt nincs. Csak légből ka