Most pedig egy kis időutazásra hív a véletlenek, a fények és a balkezesek világába.

Szépérzék vagy szakmai ártalom? A jó fotóval és látványos tipográfiával megszerkesztett borító mindenesetre csábítja az embert. Bár nem mindig tudni, mit rejtenek az oldalak, de a szép külcsín vonzza a tekintetet. Főleg egy kisgyerekét.

Tettamanti első könyvélménye édesapja könyvtárszobájának egyik polcához kötődik. Az ablakhoz közeli részen sorakoztak Jókai századfordulós, díszes kiadású művei. Aranyszínű gerincüket megvilágították a beszűrődő napsugarak, és a kisfiú lenyűgözve állt előttük. Levett egyet, kinyitotta, és ez állt benne: Ex Libris Tettamanti. Az íráshoz tollrajz is tartozott, amely mérnök édesapja foglalkozását ábrázolta. Kiderült, hogy ez az egyedi ex libris mindegyikbe bele volt ragasztva.

Az ötvenes évek végén az első nyári diákmunka egyik eredménye egy véletlenszerűen megvásárolt karikatúraalbum lett. Réber László kötetét ezekkel a szavakkal ajánlotta édesapjának: „Apunak az első fizetésemből: Béla”. Azé a Réber Lászlóét, aki sok évvel később atyai jó barátja lett, és aki pályája elején olyan grafikai irányt, gondolkodást adott neki, ami számára ma is etalon. – Vannak olyan törvényszerűségei az életnek, amelyeket nem veszünk észre azonnal. Én hiszek ezekben – teszi hozzá Tettamanti Béla.

Törvényszerűség? Fátum? Végzős diákként az általános iskolában, majd a középiskolában végig arra készült, hogy művészettörténész legyen. Mindent félresöpörve, hatalmas elánnal vetette bele magát még a legszárazabb művészeti olvasmányokba is. Az sem zavarta, hogy megszállottsága a kötelező tanulás rovására ment. Végül az oktatási rendszernek vagy talán a sorsnak hála nem a hőn áhított szakmában tanult tovább és helyezkedett el. Észrevette, hogy nemcsak lexikális mentorai képesek maradandót alkotni, hanem az ő bal keze is meglehetősen jól mozog. Eddigi olvasmányai csak a hasznára váltak, lényegesen tájékozottabb volt a koránál. Tapasztalata és az önmagában való hite úgy rakódtak egymásra, mint a festékrétegek.

A hit sziklákat mozdít el – mondja Lócinak írt versében Szabó Lőrinc, azonban ahhoz, hogy egy-egy elkóborolt könyv nyomára bukkanjunk, sokszor még a hit is kevés. Tíz évvel ezelőtt megkapta feleségétől a Balkezesek könyvét, mivel Tettamanti is ezzel a kezével teremt életet az üres papírra. Ennek írója – egy angol régész – nem az ügyetlenség mellett korteskedett, hanem visszavezette a balkezesek történetét a csiszolt kőkorszakig, ahol, mint kiderült, 50-50 százalékban éltek a jobb- és balkezesek. Ezt a kötetet nagyon sajnálja.

– Kölcsönadtam balkezes ismerőseimnek, hogy olvassák el, ám valahol egy bal kézben ott ragadt...

Polcfigyelő

Tettamanti lakásában az egybenyíló, tágas szobák nem töltik be általános funkcióikat. nincs külön nappali, dolgozó vagy hálószoba. a zonban minden helyiségben van legalább egy könyvespolc. Külön polcon a művészeti kötetek, az irodalmi művek és a történelmi könyvek. Viszszatérő olvasmányai pedig mindig szem előtt vannak. Ilyenek Örkény István egyperces novellái, e sterházy Péter esszékötetei, kedvenc versei, valamint r omsics Ignác történelmi írásai.

Most olvasta el: Ross King: Brunelleschi Kupolája, a firenzei dóm építésének története. Kedvenc városa Firenze, fantasztikusnak tartja, hogy a semmiből ilyen elképesztően gyönyörű várost hoztak létre a XIV–XVI. században.