Ászáron három évvel ezelőtt új, ötszázmilliós költséggel épült iskolát avattak. Lebonthatták végre azt a régi, leromlott állapotú tanintézetet, amelyet annak idején még a falu nagy szülötte, Jászai Mari segítségével hoztak tető alá. A híres tragika több jótékony célú előadást tartott annak érdekében, hogy támogathassa szülőfaluja iskolaépítésének ügyét.

Árvai Lajos ászári polgármester amatőr helytörténészként igyekezett kutatni és menteni azokat a dokumentumokat, amelyek az említett időket idézik. Eközben – amint meséli – rádöbbent, hogy volt a településnek egy másik neves embere is, akiről azonban mára úgyszólván elfeledkeztek: Hérics Márton plébános.

Hérics Márton 1887 és 1907 között szolgálta Ászárt, amely ez idő alatt soha nem látott fejlődésnek indult. A rendkívül energikus plébános, afféle világi pap, több nyelven beszélt, botanikai könyveket fordított, írt és publikált. Létrehozott egy téglagyárat, sok helybelinek teremtve ezzel munkát, megalapította a takarékpénztár elődjét, százhúsz fős tűzoltóegyletet szervezett.

– Ez már akkoriban is példátlan volt – jegyzi meg Árvai Lajos –, de ma sem lehetne húsz embert önkéntes tűzoltásra összeverbuválni. Emellett a plébános népkönyvtárat alapított, és megszervezte a faluközösség életét is, legényés leányegyletet létrehozva.

A fellelt dokumentumokból az is kiderült, hogy – lévén kiváló szónok – a bécsi kapucinusok templomában tartott magyar nyelvű misén, amelyen Ferenc József is jelen volt, Hérics Márton, az „egyszerű, falusi pap” tartott prédikációt.

Ő kezdeményezte az iskola felépítését is, szervezte a gyűjtést, a munkálatokat, s megnyerte támogatóul Jászai Marit, aki egy alkalommal a templom mögötti szérűskertben tartott előadást az iskola javára. Az Elektrát adták, amelynek címszereplőjéül Jászai kiválasztotta a plébános húgát. Aki nem csak a közönséget bűvölte el: ott nyomban beleszeretett a helyi állatorvos. Házasságukból hét gyermek született, közöttük Nemeskürty István történészprofesszor nagyanyja. A tanár úr több adattal is kibővítette a polgármester által öszszeállított helytörténeti kiadványt, amelyhez előszót is írt.

Hogy Hérics Mártonnak érdemeihez méltó emléket állítsanak, a falu szobrot szeretett volna faragtatni plébánosáról. Ehhez azonban nem volt elegendő pénzük, így hát meg kellett elégedniük egy márványtáblával – a polgármester elbeszélése szerint ez is rendkívül sok akadályba ütközött, hiszen az emléktábla műemléki környezetbe kerül, emiatt számos engedélyt kellett kijárniuk. A táblát végül június 11-én, pénteken délután avatják fel a templomkertben.

Az ünnepségen, mondhatni, maguk között lesznek a helyiek: az egyházközség, a faluvezetés és két, emlékbeszédre is felkért Hérics-leszármazott. A püspökséget – tudtuk meg a polgármestertől – nem hívták meg. Levelükre ugyanis, amelyben kezdeményezésük támogatását kérték, a püspökségtől az a válasz érkezett: majd ha elkészültek a végleges tervek, és megvan hozzá a pénz is, terjesszék fel újból a kérésüket.