Pszichológus

Tízből egy olvasó beszalad a könyvtárba, hogy kicserélje a könyveket, a többi kilenc nem csak ezért jön be. Gubuczné Tomor Mária széles mosollyal mondja: ez a nagyon jó. Elidőznek, könyveket és újságokat nézegetnek, fénymásolnak, nyomtatnak, megkeresnek valamit az interneten –és közben beszélgetnek.

Pszichológus szeretett volna lenni Mária, és könyvtárosként az is lett. Az embereknek egyre nagyobb szükségük van arra, hogy elmondják a gondjaikat, és kipanaszkodják magukat. Mind több gyermeket is meg kell hallgatnia. Egyszóval, a kisújszállási könyvtár valóságos szociális intézménnyé vált. Sokan egy jó szóért, egy mosolyért betérnek.

Aligha akad olyan ember Kisújszálláson, aki ne ismerné. Az egyetlen dolgot, amit a többség vélhetően nem tud róla: ő a könyvtár vezetője. Csak akkor viselkedik vezetőként, ha házon kívül kell képviselnie az intézményt.

Fél óráig tart, mire eljut a boltba. Mindenkivel megáll csevegni, szervez, intézkedik. Nagyon szereti ezt – Budapesten viszont imádja, hogy senki sem ismeri őt. A pestiek sajnálhatják, hogy lemaradtak Gubuczné Tomor Máriáról: sodró életkedve bárkit fél perc alatt magával ragad, mellette képtelenség rosszkedvűnek lenni.

Pesti lány

A kunok a máshonnan érkezőket gyüttmenteknek tartják; Mária is úgy érzi, hogy nem befogadták, hanem elfogadták őt. Zárkózott, szigorú világ várta őt Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Igaz, huszonkilenc év alatt kicsit a saját képére formálta a körülötte élőket.

A mai napig pesti lánynak vallja magát. Bár Budapesten született, vegyészmérnök édesapjának felajánlották az igazgatói posztot a Tiszai Vegyi Kombinát festékgyárában, Tiszaszederkényben. Így aztán iskolába Leninvárosban (a mai Tiszaújvárosban) járt, de az utolsó tanítási napokon már utazott is Pestre, az ottani nagymamákhoz.

Élete nagy vágya volt elmegyógyintézetben, bolondokkal dolgozni. Jelentkezett hát az orvosi egyetemre, ám a felvételhez fél pont hibádzott. (Azt mondja, a mai eszével pszichiáter helyett inkább pszichológusnak menne.) Bekerült az egészségügyi főiskolára Budapesten, végül mégis dolgozni kezdett: munkát kapott a Tiszai Kőolajipari Vállalatnál, műszaki könyvtárosként.

Ez határozta meg az életét. Gyorsan elvégezte a műszaki könyvtárosi tanfolyamot, de rögtön ezután megtették újítási és szabadalmi ügyintézőnek, nem sokkal később pedig számítógépes operátornak (akkor még teremnyi komputerekkel). Nem lett hűtlen a könyvtárosi szakmához sem, a debreceni tanítóképző főiskolán elvégezte a népművelő–könyvtáros szakot.

Nagyon szeretett volna Budapestre kerülni, meg is pályázott egy fővárosi állást. Egyszerre két levelet kapott: értesítették, hogy az állást elnyerte – az udvarlója pedig (Pesten volt éppen katona) megkérte a kezét. Mária a házasság mellett döntött, és mivel a férje egy kisújszállási faipari vállalatnál dolgozott, követte őt. Amikor 1981-ben megérkezett, úgy érezte, hogy lement a térképről. A művelődési házban lett művészeti előadó, majd 1984-ben a városi könyvtárba kerestek munkatársat: ekkor végre révbe ért.

Könyvtáros

A mai napig hálás a szüleinek, amiért mindig megengedték, hogy azt csináljon, amit akar. Balettozott, pingpongozott, kosárlabdázott, tanult németül és franciául; tele volt „ide nekem a világot” érzéssel. A műszaki könyvtárban is úgy érezte, hogy ablak nyílik a nagyvilágra.

A sokszínűséget a kisújszállási városi könyvtárban tapasztalta meg igazán. Ebben az időben kezdtek a könyvtárak szolgáltatóvá válni: a könyvkölcsönzésen túl rendezvényeket szerveztek, kiállításokat tartottak – Mária népművelő végzettsége egy percig sem veszett kárba. S örült a változó világnak is, amelyben megjelentek a számítógépek, a digitális dokumentumok. A tanulás újra és újra elcsábította. Elvégezte a könyvtárszakot egy nyíregyházi főiskolán is, majd amikor az ELTE-n elindították a szakinformátor szakot, annak sem tudott ellenállni. Megújította a népművelői diplomáját is, és felsőfokú kulturális menedzser végzettséget szerzett. Két huszonéves fia ma már Budapesten tanul, illetve dolgozik.

EU-mindenes

Megrögzött pályázó hírében áll Gubuczné Tomor Mária. Vezetésével a kisújszállási könyvtár még olyan pályázatokon is indult, ahol könyvtárakra nem is számítottak. A visszatérő motívum igen egyszerű: amit megpályáztak, mindig el is nyerték.

A Külügyminisztériumnál 2005-ben pályáztak először, hogy bekerüljenek az EU közkönyvtári hálózatba, és a támogatást azóta is minden évben odaítélik Kisújszállásnak. Különösen büszke Mária az Európai Bizottság magyarországi képviseletének különdíjára, amelyet „A 2006-os év leghatásosabb EU-kommunikációs projektjeként” kaptak. Nem véletlenül: aki a kisújszállási könyvtárba betér, az unióval kapcsolatos könyvek, brosúrák vagy jogszabálygyűjtemények sokaságából válogathat.

Gyakran diákok állítanak be, hogy az iskolában feltett kérdésekre a könyvtárosokkal együtt keressék a választ. A fiatalokat uniós vetélkedőkkel is igyekeznek a könyvtárba csalogatni, és EU-s kérdéseket a családi vetélkedőkbe is becsempésznek. Az Európa-napon logópályázatot írtak ki, és a kisújszállási iskolákban sorra nyílnak az EU-tantermek: ezek falát ismeretterjesztő anyagok díszítik, a könyvtár pedig nyomtatványokkal segít. Az örökmozgóként működő könyvtárvezetőre a Külügyminisztériumban is felfi gyeltek, az idén májusban ezért jutalmazták őt „Magyarországért Európában” díjjal.

Noha a könyvtár nyolckor nyit, Mária már sokkal korábban bent van, szervez, ügyintéz. Külön gazdaságis nem dolgozik náluk, a pénzügyek is nála futnak öszsze. Ám a nyitvatartási idő alatt szinte kizárólag könyvtárosként dolgozik, a pályázatírást és minden egyebet meghagy későbbre. Este nyolc körül ér haza, és csak azért nem később, mert a közért nyolcig van nyitva. „Akkor már zárhatunk?” – kérdezik az eladók, amikor meglátják őt.

Talán már nemcsak el-, hanem be is fogadták. Legfeljebb neki nem szóltak külön.

Valóságos szociális intézménnyé vált a kisújszállási könyvtár, ahol Gubuczné Tomor Máriáról kevesen tudják, hogy ő a vezető