– A magyar emberek ma már nem cigányoznak. Mármint a szónak abban az értelmében, hogy nem mulatnak együtt a cigányzenészekkel. Nincs igény a muzsikánkra, kiszorultunk a szórakozóhelyekről, az éttermekből, a lakodalmakból. Óhatatlanul a színpadi zenélés felé kellett orientálódnunk – mondja Kalló Zoltán Henrik cigányprímás.

– Ha hagynánk elveszni a cigányzenét, azzal a közös nemzeti kultúránknak egy olyan szeletéről mondanánk le, amely évszázadok óta összeköti a Magyarországon élő romákat és nem romákat – teszi hozzá Kolti Helga színművész. – Az együtt mulatás képessége és öröme az a közös örökség, amelynek a felélesztése oldhatja az elmúlt időszakban érzékelhetően növekvő feszültséget.

A roma zenész és a nem roma színésznő egy évvel ezelőtt határozta el, hogy közös művészi vállalkozásba fog. Azon a veszprémi konferencián találkoztak életükben először, amelyet a Cozma-gyilkosság apropóján a hazai cigányság kulturális helyzetének felmérésére tartottak. A Jávor Pál Nemzeti Cigányzenekar létrehozásának egyik fő célja a romák és nem romák összetartozásának deklarálása volt. Kalló Zoltán Henrik azt mondja, a névválasztás könnyen ment: a múlt századi színészikon a mai napig a leghitelesebb „mulatozó magyarnak” számít.

– A közös zenéléssel a mulatozás kultúráját szeretnénk feleleveníteni –mondja a cigányprímás. – A feladat attól izgalmas, hogy a kiválasztott dalok jórészt a két világháború közötti időszakból valók, de úgy nyúlunk hozzájuk, hogy újnak, modernnek hassanak. Szétszedjük, majd újraépítjük a dalokat. Rongyos, szaggatott muzsika lesz belőle, amelynek vezérfonalát az érzelmekkel teli előadásmód adja. A dalokat újrahangszereljük, a koncertek ritmusát és hangulatát pedig az szabja meg, hogy az adott pillanatban miként hangolódik egymásra a zenekar és a színésznő-énekes.

A repertoár összeállításában a sokszínűség volt a fő szempont. Népdalok és műdalok, szerelmes és hazafias dalok, verbunkosok és indulók, valamint megzenésített versek adják a program gerincét. A koncerteken talán a zenekar „frontemberének”, Kolti Helgának jut a legnehezebb feladat, hiszen a dalokba komponált, túláradó érzelmeket egyszerre kell hitelesen megjelenítenie, egyúttal kordában tartania.

– A színpadon előadóként én mulatok együtt a cigánnyal, amibe nem könynyű bevonni a közönséget – mondja Kolti Helga. – Az világosan érzékelhető, hogy nem vagyunk hatástalanok: a nézők általában elutasítóan vagy rajongással fogadják a produkciónkat.

A Jávor Pál Nemzeti Cigányzenekar tagjai nem csak művészi értelemben választottak járatlan utat. A zenekar sokszor ingyen vállal fellépéseket, így egyelőre a koncertezésből nem tudnának megélni. Eddig három Veszprém megyei önkormányzat – a várpalotai, a veszprémi és a berhidai – sietett a cigányzenészek segítségére, akiket az érintett településeken közcélú munkásokként alkalmaznak.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Várpalotán például az önkormányzati tulajdonú Szindbád Kht. foglalkoztatja a muzsikusokat, akik fellépnek a különböző városi rendezvényeken, iskolákba és óvodákba járnak hangszerbemutatókat tartani, de a munkaidejükbe beleszámítanak a zenekari próbák is.

Kolti Helga és Kalló Zoltán Henrik járatlan utat választott