Az erdélyi magyar, aki behálózta a világot
Az erdélyi Karcfalván jött a világra 1967-ben – odavitte édesanyját a mentő. Félóra múltán újabb mentő, irány Csíkszereda. A Barabási család később Balánbányára került. A középiskola ismét Csíkszeredán találja. Szülei bölcsésztanárok, akik sokféle pályát el tudtak képzelni fiuknak, csak egyet nem, a tanárit. Eleinte nem is volt gond, mert az ifjú Barabásit a szobrászat érdekelte. Képezte magát, bőszen alkotott, de egy nap arra ébredt, hogy nem jobb a teljesítménye a tisztes középszerénél. A rálátás jó, a kivitelezés katasztrofális.
A világ mégsem omlott össze, mert a szobrászat mellett, csak úgy mellékesen, fizika versenyeket nyert a megyében és országosan is. Cikke jelent meg egy bukaresti szaklapban. Lassan letisztult minden, belőle csak fizikus lehet. Igen ám, de a fizikusság az akkori Romániában azt jelentette, hogy a fiatalból fizikatanár lesz, a tanári pálya ellen viszont a szülők tiltakoztak. Szerencsére a bukaresti egyetemen éppen akkor indult fizikus-mérnöki szak, ami ennek a szempontnak is megfelelt. Barabási hamar kinőtte az intézményt.
Másodéves korában már nemzetközi lapokban jelentek meg cikkei, ami végtelenül „ciki” volt egy olyan helyen, ahol némely professzor egyetlen külföldi közleményt sem tudott felmutatni. A fraktálokkal, káoszelmélettel kacérkodó egyetemista híre Budapestre is eljutott, Vicsek Tamás, az ELTE professzora mellett két évet a magyar fővárosban töltött. A fraktálelméletből budapesti diploma született, majd három évvel később Amerikában, Bostonban megszerezte a PhD-t.
Az IBM igényt tartott a legjobbakra, felvette Barabásit. A számítógéptudományt itt ismerte meg alaposabban, s itt került közelebbi kapcsolatba a hálózat-elmélettel. New Yorkban élő emberként érdekelte, hogy miként működik a hatalmas metropolis. Mi tartja életben a több tucat emeletes házak elektromos rendszerét, vízhálózatát, telefonvonalait, számítógépes struktúráját? Egyáltalán, embermilliók életét? Mi ez az egész? Vajon véletlenszerűen működtethető, vagy csak tudatos tervezéssel? A felhőkarcolók nem működnének, ha a különböző hálózatoknak nem lenne belső rendjük. Túl nagyok, túl bonyolultak a véletlenszerűséghez –jött a felismerés, s ekkor ébredt rá, hogy a modern hálózatok működéséről milyen keveset tudunk. Belevetette magát a kutatásba, de a téma eleinte nem hozott eredményeket. Szorgosan írta cikkeit, amelyeket érdektelenségre hivatkozva sorra viszszautasítottak. Három-négy évig semmi, majd egyszer csak áttörtek a láthatatlan falak. Egy erdélyi származású kutatótársával, Albert Rékával írott munkáik hihetetlen hatást váltottak ki. 1999-es Sciencecikkük a szakma alapvetése lett.
– Az internetnek köszönhetően egyre több adat áll rendelkezésre. Feltérképezhető, hogy ki milyen honlapokat látogat, kikkel tart kapcsolatot. A mobiltársaságok ugyancsak ismerik, hogy mikor merre járunk, kikkel beszélgetünk. A bankkártyánk révén a szolgáltatók tudják, hogy mikor és mit vásárolunk. A Nagy Testvér nincs is olyan messze – említi Barabási, aki azonban nem a „Nagy Testvért” szolgálja, mindössze a szórt információkat rendezi össze.
Munkatársaival rájött, hogy a különböző hálókmatematikaimódszerekkel könynyen leírhatók, illetve arra is, hogy a különböző hálók nagyon hasonló módon viselkednek, legyen szó az emberek közötti, vagy a molekulák közötti kapcsolatokról.
Mintha ugyanaz a tervező építette volna fel mindegyiket. Ez a felismerés szinte robbant a tudományos közéletben. Hirtelen átjárhatóvá váltak a különböző hálózatok. A Barabási–Albert-módszert orvosok, közgazdászok, biológusok, informatikusok használják. A modern hálózatelmélettel kapcsolatos ismereteit foglalta össze magyarul Behálózva címmel megjelent munkájában.
A napokban Villanások címmel újabb kötete jelent meg magyarul. Állítja, hogy a véletlen korántsem uralja oly mértékben életünket, mint ahogy azt hisszük. Az emberi viselkedésben sokkal kisebb a szerepe a spontaneitásnak, mint a kiszámíthatóságnak. Senki se gondolhatja, hogy szabadon dönt – az sem, akiről azt hinni, hogy majd mindig ötletszerűen lép. Az ő esetében éppen ez a viselkedés a jósolható. Elvileg bárki dönthet úgy, hogy másnap elmegy csövezni az egyik híd alá. De mégsem teszünk így, azt visszük végbe, amit általában szoktunk. Barabási is kiszámítható. Ijesztően jósolhatók a napjai: délig otthon dolgozik, innen kávéházakba megy, majd hetente háromszor irány az egyetem. Hétfő, szerda, péntek, délután háromtól hatig. Ennyit ad az egyetemnek. Az este a kikapcsolódásé.
Jelenleg két bostoni egyetemen, a Northeastern-en és a Harvardon profeszszor. Az első egyetemen a hálózatokkal általában, a másodikon kimondottan az orvosi vonatkozásokkal foglalkozik. Azt reméli, hogy ezek segítségével a betegségeket kiváltó okokról is többet tudunk. A hálózatos korszaka még tart, az emberi viselkedésre is koncentrál, de az igazi kihívás a két terület kombinációja lesz.
Külföldön élve a magyarok hálózatot alkotnak. (Persze a németek is és a románok is, de mi a magyar hálózatot vesszük észre.) Barabási is sok magyarral dolgozott együtt. – A közös kultúra miatt nem kell egyeztetni, hogy mit értünk egy-egy kifejezésen. Rögtön a lényegre törhetünk – mondja. Számos kapcsolata előbb baráti volt, s csak később vált tudományos együttműködéssé. A kiváló rákkutatóval,
Oltvai Zoltánnal például egy chicagói játszótéren ismerkedett meg: felfigyeltek egymásra, hiszen mindketten magyarul beszéltek a gyerekeikhez.
Mondják, hogy a hálózatkutatás magyarok nevéhez fűződik: Erdős Pálhoz, Rényi Alfrédhoz és egy kicsit Karinthy Frigyeshez, aki egy 1929-es novellájában felvetett egy hálózatelméleti ötletet, amikor arról írt, hogy a világon bárkivel kapcsolatot lehet létesíteni, legfeljebb öt másik egyénen keresztül. A tudomány csak évtizedekkel később igazolta a meglepő tételt: ez a hatlépésnyi távolság törvénye. A modern hálózatelméletben Csermely Péter, Kertész János, Lovász László és Vicsek Tamás neve elismert. Néha viccelődnek is más nemzetek tagjai, hogy úgy tűnik, magyarnak muszáj lenni ahhoz, hogy ebben a témában az ember sikeres legyen. Mit csinál amint nem hálózatot kutat? Rengeteg irodalmat olvas, a folyóiratok sem esnek ki a kezéből, szüksége van a betűre, hiszen rengeteget utazik. Két feleségétől három gyermeket nevel. Amerikai felesége is megtanult magyarul, a gyerekeknél ez természetes.
A „ki most ő?” kérdésre a válasza: erdélyi magyar, aki a budapesti Nagykörúton belül is otthon érzi magát, de akinek az igazi otthona Boston. – Bárhova érkezem, mindig más illatot érzek, s ez az illat csak arra a városra jellemző viselkedést hoz ki belőlem. Bostonban dolgozom, ott nem nagyon van időm barátokra. Budapesten a kultúra határozza meg az életem. Színházba, moziba, éttermekbe, kávéházakba, kiállításokra járok. Csíkszereda a családot és a barátokat jelenti.
Barabási azt vallja, hogy a „kisebbségi sors erős motiváció a teljesítményre. Nem biztos, hogy ugyanarra lettem volna képes, mondjuk debreceni születéssel. A kisebbségi létet elkeseredetten is meg lehet élni, hogy a világ már csak ilyen, nincs mit tenni. Én viszont bizonyítási kényszerként éltem meg. Bizonyítani akartam, hogy képes vagyok olyan teljesítményre, amelyre két év múlva is emlékeznek. Mutatni kell, hogy vagyunk. Ha minőségi munkát végzel, az a legjobb bizonyítéka a létezésnek. A mai napig ez a munkám alapja.
