Fáy válogatott, majd megint port kavart
Nem bánik kesztyűs kézzel a színházi szakmával Fáy Miklós. Igaz, nem is arra kérték fel. Folyamatosan kérdezik az újságírók, és ő nem kertel. Olyan kérdésekre is válaszol, amilyenre általában ritkán szoktak. Például, hogy melyik előadást szeretné, ha nyerne (az egri Maya vagy a Szputnyik Kockavetője, mondta ő). Korábban pedig azt nyilatkozta ugyancsak a szinhaz.hu-nak, mit tartott a válogatása leggyengébb pontjának (A hős és a csokoládékatonát). Ennek az lett a következménye, hogy a budapesti Katona József Színház bejelentette: nem vesz részt a versenyben. A hivatalos indok úgy hangzott, a társulat nem a Csokoládékatonát tartotta a legerősebb előadásának. Az már csak az egyik fesztiváligazgatón,Jordán Tamáson múlt, hogy meghívta a Katona által legerősebbnek tartottat, A kétfejű fenevadat a versenyen kívüli OFF-programok közé. Fáy ennek kapcsán megint azt nyilatkozta: megnézte még egyszer a Weöres Sándor-darabból készült előadást, hátha korábban elbambult, de nyugodt a lelkiismerete. A válogató tehát döntött, a fesztiválon pedig mit sem változtat, hogy nagyon sokaknak – köztük nekem is – kimondottan tetszett a Kétfejű.
A tízéves POSZT örökké visszatérő kérdése ennek nyomán: érvényes-e egyetlen ember döntése, vagy pontosabb képet ad az évadról, ha többen nézik az előadásokat? A 2011-es fesztiválra már hárman válogatnak, kíváncsian várom, hogy ezt a szelekciót jövőre jobban elfogadja-e a szakma. A jövő év újdonsága lesz az is, hogy Jordán Tamás nem vállalja tovább a fesztiváligazgatást, a tizedik az ő utolsója. Egyelőre nem tudni, ki veszi át tőle a posztot, és miféle változás várható. Az is biztos, hogy a házigazda Pécsi Nemzeti Színház vezetése is megváltozik majd 2011-re. De ne fussunk ennyire előre, hiszen az idei szemlének még a felénél se tartunk.
A versenyben eddig fellépett az Örkény Színház az Arturo Ui feltartóztatható felemelkedésével, amelyet Zsótér Sándor rendezett, és mindenki frenetikusnak tartja benne a főszereplő Kerekes Évát. Egy másik örkényes produkció, a Kasimir és Karoline szombaton ment. Általában azt szokták mondani a POSZT-on, hogy „otthon” jobban működnek az előadások, mert arra a térre szabták a produkciót. A Kasimirnél viszont az a hír járta, hogy a pécsi kamaraszínház tere jobban illeszkedik Bagossy Levente díszletéhez.
Nem aratott elsöprő sikert a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház – Urbán AndrásTársulatának előadása,The Beach, amely Albert Camus Közöny című regénye alapján készült. Ellentétben a zalaegerszegi előadással, A revizorral, amelyet hosszan ünnepeltek. Kár, hogy a társulat legjobbjai az év eleji igazgatóváltás miatt elszerződtek a zalaegerszegi teátrumtól, például a Hlesztakovot remekül játszó Nagy Péter. Lapzártánk után ment a debreceni Fodrásznő a csodás Szűcs Nellivel és Trill Zsolttal a főszerepekben, valamint a Maladype Übü királya.
Ahogy az elmúlt évtizedben mindig, most is szakmai beszélgetésekre ülhet be az előadást követő délelőtt az összes érdeklődő. Három-három felszólaló elemzi az előadásokat, a fesztivál feléig Faragó Zsuzsa dramaturg, Jászay Tamás kritikus és Telihay Péter rendező, utána pedig Nádasdy Ádám író, Térey János író és Vitézy Zsófia újságíró. Ahogy azt szintén megemlítendő: négy grémium díjazza a látottakat, a szakmai, külföldi, színész- és közönségzsűri.
Az OFF-programokról, ami az Országos Fesztivál melletti Fesztivál mozaikszava, megint azt írhatjuk le, mint az elmúlt kilenc évben mindig: szinte minden érdekes előadása egy időben van a versennyel, nehéz döntés elé állítva a POSZT-olókat. Ráadásul könynyű a két szék között a pad alá zuhanni, mert mondjuk az olyan OFF-ok, mint a Magyar hangja, amely azt mutatja meg, hogyan szinkronizálnak a színészek, a nem túl hatalmas Bóbita Bábszínházban annyira megtelt, hogy még a plafonon is lógtak. És nem is feltétlenül a „katasztrófaturizmus” miatt (habár szerepelt benne az utóbbi hetek híreiben jócskán felbukkanó Stohl András), hiszen korábban is elképesztően népszerű volt.
Az egyetlen program, amely kimondottan a versenyprodukciók alatt látható: a kárPÓTLÓ Tánc, amelyet a színház előtt adnak elő budapesti és kaposvári színihallgatók – azoknak, akik nem jutottak be az előadásra. Az idén egyébként újra külön terepet kaptak a főiskolások, az egyetemisták. Ifi géniusz az Aulában a program összefoglaló címe, és tele van kiállítással, koncerttel, előadással, performance-szal és nyílt órával. Itt szintén érvényes az a megállapítás, hogy megnézhetjük, ha beférünk, vagy lemondunk a kedvéért a versenyprogramról.
