A kis pöcökre senki sem figyel
Az egyik Pozsgai bizonyára nehéz munkával kiírta a könyvből az összes lapos, érdektelen közhelymondatot, a másik pedig dialógusokat fabrikált belőlük. Az egészre pedig egyikük sem fordított igazán figyelmet. Csak így fordulhatott elő, hogy az eredeti mű tartalmából, szelleméből, levegőjéből semmi sem került át a Thália színpadára. Nem mintha az eredeti remekmű volna, de igen jól megírt lektűr. Tárgya az a kis pöcök, amelyet a Maria nevű brazil kislány egy unalmas napon felfedez a hüvelye fölött. Ő maga igen jól elboldogul vele, de a férfiak egyáltalán nem vesznek tudomást róla. Valójában az átíró se nagyon. Pedig a regény ezt a témát kerülgeti, hol tágabb, hol szűkebb körökben, hol messziről, oldalazva, hol nyíltan, mintegy tudományos tárgyszerűséggel. Platóntól Freudig, Babilontól Rómáig kutakodva, kiadós kultúrtörténeti hátteret is adva a Genfben prostituáltként kiművelődő fekete szépség szexuális nevelődéstörténetéhez. Az átíró viszont habozva szerencsétlenkedik a merész erotika és a gyáva álszemérem között.
Coelho irálya könnyed, szellemes, jól fogyasztható, Pozsgaié nehézkes, göcsörtös, emészthetetlen. Ami Coelho szövegében magától értetődik, azt Pozsgai megmagyarázza.Ahogyanklaszszikusok ifjúsági kiadásaiban lábjegyzetelik a gyermekek számára esetleg nem egészen világos részleteket. Gyermetegek a dramaturgiai trükkök, amelyekkel a belső, lelki, tudati fejlődést tükröző leírást párbeszédekbe igyekszik szedni az átíró. Almási Sándor a szerelmes textilkereskedő szerepében nyilvánvalóan csak azért van a színen, hogy meghallgassa Maria vallomásait, amelyeket a regénybeli lány éppen neki mondana el legkevésbé. Sztárek Andrea könyvtárosnőjére pedig az olcsó nevettetés feladatát osztották. Ebben Szikora János díszlete és rendezése is segít neki, bár két balkézzel.
A produkció egyébként kacérkodik a revü, az esztrád lehetőségével is, amire jó alkalomnak látszik, hogy a történet gyakran bárokban folyik. Ám ez szellemiekben éppoly szegényes, mint anyagi eszközökben. Az érdektelen versekhez Gerendás Péter szokványos zenét szerzett, a színes látványosságot pedig mindössze a táncos lányok rikító parókái szolgáltatják. Velich Rita jelmezei nem sokat tesznek hozzá, a KFKI Kamarabalett Sárközi Gyula koreográfiájával éppen csak illusztrál. A díszlet pedig lényegében egy kettéosztott vetítővászonra korlátozódik, amelynek egyik fele együtt forog a színpaddal. Így mindenféle háttér könnyen és olcsón megoldható, kényes jeleneteknél pedig árnyjáték is alkalmazható.
Gubás Gabi többnyire olyan közhelyes színészetet mutat, mintha mindent elfelejtett volna, ami Kaposváron töltött évei alatt ráragadt, a szado-mazochista jelenetet ellenben Haumann Mátéval szépen megoldják, túltéve magukat az átirat és a rendezés közhelyes leegyszerűsítésein. Száraz Dénes viszont még a szövegénél is egyszerűbbre fogja a hősnő számára a végzetes nagy szerelmet és vele a boldog véget is elhozó festő alakját. Rezzenéstelen komolysággal szeretné megéreztetni a bonyolult művészléleknek mindazon titkát, amelynek az előadásba emelésével az átíró sem túlzottan erőlködött. Galkó Balázs feltűnőbben, Kedvek Richárd észrevehetetlenebbül teljesíti kevéssé jelentékeny feladatát. Földes Eszter főképp mint dizőz lép fel, olykor ő is végszavaz a főszereplőnek. Ezzel nem is lenne különösebb baj, csak éppen a színlapon mint maláj lány szerepel. Hát nem az, bár nem is lenne fontos, hogy az legyen. Elég lett volna a színlapot átírni. De miért pont erre az apróságra figyeltek volna oda az alkotók? Hiszen azt a kis pöcköt is csaknem sikerült elfelejteniük.
