A tér közepén elhelyezett fedett színpadon a Münchenben élő, 91. évében járó Borbándi Gyula író-történész lép a mikrofonhoz. Köszönetet mond, hogy a nyugati magyar emigráció irodalmának képviseletében ő nyithatja meg először a könyvhetet. Csak most venni észre, egy nagy Márai Sándorképet tettek ki a színpadra – két jeles emigráns írót látni így egymás mellett. Rögtön kiderül, miért.

Zentai Péter László, a könyvünnepet rendező kiadói-terjesztői egyesülés igazgatója bejelenti, ezt az alkalmat szerették volna fölhasználni, hogy hírül adják az évi egymilliárd forintos, Márairól elnevezett könyvtámogatási program beindítását, amellyel a kortárs irodalmat akarják eljuttatni a hazai és határon túli könyvtárakba. De nem tehetik. És a mikrofonhoz lépő Barna Imre, az Európa Könyvkiadó igazgatója és a szakmai egyesülés elnöke fölidézi a megdöbbentő fordulatot: egy minisztériumi pénzügyér megtagadta az aláírást, emiatt a Márai-program pénze nem lehívható. Megtagadta, mert a parlament új kulturális bizottságának elnöke – maga is költő, akárcsak a kulturális ügyek frissen kinevezett államtitkára – a testület ülésén úgy vélekedett, újragondolandó lenne a Márai-program. „Ennek elindítása, amelyre még soha nem volt akkora szükség, mint ma, mostantól fogva az új kormányra vár” – mondja az egyesülés elnöke a színpadról.

Szokatlanul kezdődik hát az idei könyvhét is a Vörösmarty téren: tiltakozással. Ennek jeleként Barna Imre, akárcsak több könyves, fehér szalagot tűzött kabátja hajtókájára. Egy másik köszöntőben, Szegeden Závada Pál arról beszél, amit két nappal korábban a miskolci polgármester, Káli Sándor is megpendített a könyvheti sajtótájékoztatón: a könyv nem bólogatni, hanem önállóan gondolkodni, kérdezni, véleményt formálni, érvelni és bírálni tanít, ezért nem fontos azoknak, akik bólogató embereket akarnak látni. Závada reméli, az értő és jóakaratú bírálat szokásban marad akkor is, amikor a „nemzeti ügyeket nem állandó vitában” fogalmazzák majd meg – a kormányfő terve szerint. Závada megjegyzi, ha a pénzügyér akciója valóban a Máraiprogram meghiúsítását jelentené, „az már egy eljövendő kultúrharc kezdete volna”, de ő reméli, ez csak rémhír.

A Vörösmarty téren erőtlen tapsot kap a könyves egyesülés elnökének tiltakozása. A tömegben álló kulturális bizottsági elnök, L. Simon László viszont nem habozik tudtára adni lapunknak és a távirati irodának, szavait nyilvánvalóan félreértelmezték. Majd elterjed a téren: Márai-ügyben nyilatkozatot ad ki a pécsi színházi találkozó ugyanekkor rendezett megnyitóján tartózkodó kulturális államtitkár, Szőcs Géza. „A híresztelésekkel ellentétben a Nemzeti Erőforrások Minisztériumának napokban kinevezett vezetése a Márai-programot nem állította le, nincs is ilyen szándéka” – olvasható hamarosan a közleményben, és az is, L. Simon a bizottsági ülésen csupán a program későbbi felülvizsgálatát javasolta.

Az esőmegint szemerkél. De a könyvesek már el vannak foglalva. A téren összegyülekezett felelős állampolgárok átalakultak kíváncsiskodó olvasókká. Van mit böngészni, 99 hazai és 20 határon túli kiadó csaknem 400 új művet kínál. Az újdonságok között tucatnyi Trianon-kötet, pontosabban ennyinél hagyom abba a számolást. De van négy Móricz, köztük az író naplójegyzeteinek első, vaskos kötete a Noran 2004-től. Esterházy Kosztolányit folytatja Estiről szóló regényes történeteivel a Magvetőnél. Megböki a vállam valaki, nem tudom-e, mi a címe Falcsik Mari Jelenkornál megjelent verskötetének. Megnézzük a katalógusban: A sorsvadász. Rengeteg a vers és az antológia, és sok a női szerző. A gyerekkönyvek kiadói pedig már egész kis tartományt építettek föl standjaikkal a téren. Polcaikon Békés Pál utolsó kötete.

Demonstráció után üzemszerű működés