– Akkoriban a tévé, a mozi nem egyszerű időtöltés volt: csak azt néztük meg, amit tényleg meg akartunk nézni, tudtuk, melyik rendező mit akar láttatni a világból – mondja a nyolcvanas évek meghatározó underground zenekarának, a Kontroll Csoportnak az énekesnője. Tanár szülei mellett több ezer kötet között nőtt fel testvérével, alig várta a semmittevős vasárnap délutánokat, hogy végre az olvasásnak szentelhesse az időt.

Ma már csak éjjel van ideje olvasni, meg nyaraláskor, vagy ha éppen utazik. Nemrég Szlovákiában, Eperjesen koncertezett mai zenekarával, az Ági és a fiúkkal. Nem vitt magával olvasnivalót a visszaútra, a helyi zsidó emlékhelyen találomra megvette Alexander Breuer A 151-es számú katona című könyvét – megrendítő történetet egy zsidó fiúról, aki szülei biztatására árjának adta ki magát, hogy megmeneküljön, s hogy túlélőként a történtekről bizonysággal szolgálhasson.

Párhuzamosan olvas két-három könyvet, mindig azt folytatva, amelyik illik adott hangulatához. A megfelelő kötet kerül a könyvesboltokban is a kezébe, tévedhetetlen választásaiban. Évtizedek múlva is emlékszik a könyvélményeire. 1978-ban stoppal indult el Lengyelországba, hátizsákjában Konrád György A látogatójával ésMalamud A mesteremberével. Mindkét könyv után úgy érezte, „leesett a tantusz”, az érzés még ma is élénken él benne. Ahogy arra is pontosan emlékszik, hogy Orwell 1984-e, amelyet először szamizdatban olvasott, hogyan nyitotta fel a szemét.

Vannak írók, akikhez hűséges maradt. Malamud könyveit szinte eksztázisban olvassa újra és újra. Meg Dosztojevszkijt. Krúdy A vörös postakocsiját is többször olvasta, Nabokovtól szinte mindent.

– A jó könyv nemcsak intellektuális élmény, de érzéki is. Olyan ez, mint beszélgetni valakivel, ami szerintem az egyik legjobb dolog. Szép vagy felkavaró, szeretettel teli szavakra vágyunk, amilyenekkel édesanyánk szólt hozzánk gyerekkorunkban – mondja.

Nemcsak a szobában áll több polc, a hallban is roskadozik néhány. A hogy beszélgettünk, az ágy végéből is előkerült jó pár kötet, az elmúlt hetek szerzeményei. Thomas Mann Egy szélhámos vallomásai című regénye került ismét a kezébe, párhuzamosan olvassa Csaplár Vilmostól a Hitler lányát és Moldova Éjféli napsüté sét.

Nem válogatós, minden érdekli: olvas detektívregényt, többek közt Chandlert, de filozófiai műveket is. Érdeklik a történelmi regények, meg a klasszikusok, amelyekből érthető módon derül ki, hogyan éltek száz, kétszáz éve. Azt vallja: ha megismerjük a múltat, megértjük, hogy a történelem egy folyamat, akkor sokkal toleránsabbak leszünk a jelenünkkel.

Polcfigyelő

Könyvet sosem dob ki, inkább beállít egy újabb polcot a szoba valamelyik sarkába. Igaz, a nyolcvanas-kilencvenes években sok kötetet eladott. s ajnálja, hogy így alakult, és próbálja őket visszaszerezni.

Bár egyszer-kétszer próbálta ilyen-olyan szempont szerint rendszerezni a köteteket, végül letett róla. rájött, érdekes, milyen könyveket sodor egymás mellé az élet. FeLugossy albuma mellett Orwell, széchenyi naplója mellett Claude Lévi-strauss és Canetti Káprázata.