Belesni az ókori Rómába
A Matrix című filmben Keanu Reeves tologatta a láthatatlan képernyőn valahogy úgy a mátrix elemeit, mint ahogy az Aquincumi Múzeum jövőre elkészülő virtuális játékán a leendő látogatók kardozhatnak majd puszta kézmozdulatokkal az órásképernyőn megjelenő barbár ellenfeleikkel. A szórakoztató technikában talán nem olyan nagy lépés ez, de a múzeumi technikában igen, főleg Aquincumban, ahol öt-hat évvel ezelőtt a „múltba” látó kronoszkóp is igen nagy technikai ugrás volt, pedig az csak egy ravasz optikai szerkezet, amely a térdig érő romfalakra vizuálisan újraépíti az ókori város házait, vagyis kiegészíti a látványt.
Az óbudai romvárosban a napokban kezdődik azoknak az új elemeknek, a romkert látogatóközpontjának az építése, amelyekben helyet kapmajd a fentebb említett „légfal” (air-wall), és nemcsak harcolni lehet majd vele, hanem virtuálisan római kori ruhákat próbálni, lakberendezni és régészkedni is.Midezeket akár magáért a játék öröméért, de akár egy múzeumi élményfeldolgozó teszt részeként is, pontokért.
E tartalmak a Pannonia Provincia Program keretében 300 millió forintos uniós támogatásból, a főváros 33 milliós önrészével valósulnak meg egy új épületszárnyban. Nemcsak a high-tech élménytér épül meg a pénzből, hanem egy hangsúlyos bejárati objektum is a Szentendrei út mentén, ahol az eddigi magáningatlanokból egyre többet és többet szerez meg az Aquincumi Múzeum. Ez a tulajdonjogilag szétszabdalt út menti sáv is lassan-lassan a régészeti bemutatás szolgálatába állhat. Emlékezhetünk, hogy néhány évvel ezelőtt a múzeum megkapta az ELMŰ-től a harmincas évekből való, antik stílusban épült, már nem használt áramátalakítót (1931-ben ennek építésekor találták meg a híres víziorgona maradványait), és az igényes ipari épületet a múzeum új kiállítóterévé alakítottak. Most ehhez az épülethez kapcsolódnak az újabb fejlesztések, a szomszédos autókereskedéstől megszerzett telken. Ez a hely vált a múzeum új bejáratává, ezt a pontot erősítik tehát a nemsokára kezdődő beruházásokkal. Felépítik például az aquincumi városfal egy szakaszát, mint látványrekonstrukciót, és két toronyszerű elemet is: ezek kilátóként szolgálnak majd, ahonnan a turisták a múltba láthatnak a kihelyezett kronoszkópokkal. Bár nem tudom, hogy el fognak-e látni a romterületig, mert a kilátó és a romkert közé még újabb múzeumi épületek is be vannak tervezve, és egyelőre úgy tűnik, mintha inkább csak azok tetejét lehetne majd odaföntről nézegetni.
Ez a Szentendrei út felőli új bejárat és kiállítóhely éppen az egykori városfal mentén található. Az említett autókereskedés telkén most tárják fel a fal maradványát. Már csak egy szakasz van meg belőle, mert a negyvenes években az itt épült leventelőtér kialakításakor jelentős részét eltüntették. Látszik azért valami, például egy kidőlt részlete. Kövei még ott hevernek, nagyjából abban a sorban, ahogy valaha a falban álltak. A rekonstrukcióhoz azonban nem fogják felhasználni őket, még egy-egy darabot mutatóba sem, mint mondják, azért, nehogy valaki történelemhamisítással vádolja a múzeumot. A rekonstruált, új falszakasz amúgy nem a régi vonalára épül viszsza, hanem néhány méterrel arrébb. A közte és az áramátalakítóból lett kiállítási épület közötti területet pedig lefedik, és e fedett térben lesz az említett virtuális élménytér.
Rajk László eddig bemutatott látványtervein a rá jellemző, stílustörő, posztmodern építmények látszanak, amelyek nem tükrözik éppen a római kor hangulatát, de valószínűleg nem is ez volt a cél. Aquincumban a modern épületek abban legalább egységesek lesznek, hogy Rajk-stílusúak, mivel ő tervezte 2000-ben a Záhony utca felőli új raktár- és irodaépületet, majd 2007-ben az áramház átalakítását is.
Lesz azért „rómaias” épületrekonstrukció is, még e mostani projekt keretében. Az új bejárattól kissé beljebb ugyanis eredeti helyén újraépítik a római kori, úgynevezett „Festőházat”, amelynek 90 százaléka az említett lőtér építésekor megsemmisült, viszont megvan a dokumentáció az alapjairól, aminek birtokában fel lehet építeni egy rekonstrukciót, szemléltetési célból. Egyébként a házat azért nevezik festőháznak, mert feltáráskor, hetven évvel ezelőtt beszáradt római kori festékes tégelyeket találtak a romjai közt.
Említettük, hogy a múzeum súlypontja áthelyeződik ide, az új kiállítóház környékére. Ezzel a romterület régi központja, a százhúsz évvel ezelőtt épült, római villát utánzó múzeumépület megszűnt súlypont lenni. Viszont az új bejárat közlekedési szempontból nem szerencsés. Az „Aquincum” HÉV-megállótól majdnem fél kilométert kell gyalogolni, mire a vendég bejuthat a területre. Budapest a saját intézményéhez valószínűleg meg tudja majd szervezni a tömegközlekedést úgy, hogy a vendégeknek ne kelljen száz métereket gyalogolniuk a megállóktól a bejáratig. Míg azonban ez nincs meg, s főleg az építkezés idejére, talán jobb lenne nyitva hagyni a régi bejáratot, közelebb is van a HÉV-hez, s legalább nem építési területen kell belépnie, aki Rómát akarja látni Óbudán. Ez ugyanis elég illúzióromboló, mondjuk egy amerikai vagy angol turista számára, aki 2009-ben olvasta a Current World Archaeology dicsérő cikkét Aquincumról.
