Trianon a vitrinben
Nagy-Magyarország-tükör, irredenta szódásüveg, revizionista falvédő és további több száz két világháború közötti tárgy, dokumentum, képeslap, térkép, fotó látható a hódmezővásárhelyi Alföldi Galériában a napokban megnyílt „Nem kell beszélni róla sohasem, de mindig, mindig gondoljunk reá” című trianoni emlékkiállításon.
A jelek szerint az évforduló nem mozgatta meg különösebben a múzeumi szakemberek fantáziáját, hiszen – egyelőre – Hódmezővásárhelyen kívül csak Veszprémben és Balassagyarmaton nyílik időszakos Trianon-tárlat. Az „Emlékezzünk! 1920. június 4.” című veszprémi kiállítás fő célja, hogy összegyűjtsék és bemutassák a környékbeli magánszemélyek birtokában lévő különböző Trianon-emléktárgyakat. Limbacher Gábor megyei múzeumigazgató felhívására a magángyűjtőktől főként olyan képeslapok, naplók, térképek, könyvek kerültek elő, amelyek valamilyen módon a revizionizmushoz kapcsolódnak. Áttételesebben kötődik Trianonhoz a balassagyarmati Palóc Múzeum most nyíló tárlata, a „Hungaria Sacra”, amelyen a történelmi Magyarország területéről származó úgynevezett öltöztetős szobrok és szakrális textilek láthatók. Limbacher szerint ezek a kiállítások is jelzik, hogy a Trianon-kérdésnek számtalan megközelítése létezik: a veszprémi tárlat például a magyarság identitástudatát kívánja erősíteni, a balassagyarmati viszont elsősorban a Kárpát-medencében élő népek összetartozását, közös sorsát, és egymásra utaltságát hangsúlyozza.
Az évforduló apropóján megrendezett tárlatokon kívül akadnak állandó Trianon-kiállítások is. Ezek közé tartozik például a Juhász Árpád magángyűjtő kollekcióját bemutató hegyfalui Képeslap Múzeum: a Vas megyei községben négy éve megnyílt tárlaton közel háromszáz darab olyan, többségében eredeti, az 1920-as években készült képes- és levelezőlap látható, amelyek a békeszerződést, valamint annak következményeit ábrázolják. Az ország legjelentősebb Trianon-gyűjteménye viszont Várpalotán található. A magánszemélyek által létrehozott Trianon Múzeum Alapítvány 2004 óta üzemelteti a Zichy-kastélyban a Trianon Múzeumot, amit évente több ezren keresnek fel. A látogatók egyharmada a határokon túlról érkezik, számukra ingyenes a belépés.
A múzeum létrehozása Szabó Pál Csaba történész, az alapítvány kuratóriumi elnöke szerint nem szorul magyarázatra, hiszen olyan meghatározó történelmi eseményről van szó, amelynek a bemutatása történeti, kultúrtörténeti és érzelmi szempontból is megkerülhetetlen.
A hat éve megnyílt múzeum valójában kamarakiállítások összessége, az egyes termekben többek között olyan témákat dolgoztak fel, mint az irredentizmus és országgyarapítás 1920–41 között. Láthatjuk a revizionizmus relikviáit, rajzokon és fotókon mutatják be a történelmi Magyarország egykori vármegyeházáit, egy Klebersberg Kunó idejéből való elemi népiskolai osztálytermet, az irredenta irodalom legismertebb alakjai közül Sajó Sándort és Reményik Sándort. De emléket állítanak azoknak a köztéri szobroknak is, amelyeket az utódállamokban 1919-et követően az új hatalom megsemmisíttetett.
Bár a TrianonMúzeum megnyitásakor sokan attól tartottak, hogy a létesítmény a hazai szélsőjobb kultuszhelyévé válhat, Szabó szerint ez a félelem alaptalannak bizonyult. Mint elmondta, a múzeum legfőbb célja az ismeretnyújtás, amelyből következik, hogy a Trianon-kérdéskört igyekeznek minél több nézőpontból megközelíteni.
– Jelenleg a múzeum még nem is az első lépésnél, hanem inkább az előkészítő szakasznál jár – mondja Szabó. –Egyedül kellett leraknunk az alapokat, így az általunk felvázolt Trianon-kép még közel sem teljes. Hiányzik például a történelmi tragédia előzményeinek feldolgozása, a kiállított anyag tudományos igényű értelmezése, valamint a békediktátum és a revizionizmus bemutatása a szomszédos népek nézőpontjából. A következő évek munkájának ez lesz a fő csapásiránya.
Az alapítványi elnök szerint ugyanakkor fontos volt, hogy akár részlegesen is megnyissák a múzeumot. Az elmúlt hat évben például – pusztán a létesítmény hírére – számos olyan dokumentum, hagyaték, relikvia került elő a Kárpát-medence különböző pontjairól, amelyek teljesebbé tehetik a Trianon-képet, egyúttal újabb és újabb anyagot szolgáltatnak a téma kutatói számára.
A TrianonMúzeumot az elmúlt időszakban több állami intézmény is partnerévé fogadta, így a Zichy-kastélyban június ötödikén nyíló öt új kamarakiállítás egyebek mellett a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és a Magyar Közlekedési és Műszaki Múzeum együttműködésével valósulhatott meg. Az új tematikus tárlatok közé tartozik például az „Elszakított fürdőink Pöstyéntől Herkulesfürdőig”, valamint a „Magyarországi vasutak szétdarabolása 1918–20” című kiállítás, de igazi kuriózumnak számítanak azok a dokumentumok is, amelyek Dr. Sass Elemérnek, a Belügyminisztérium 1938–41 közötti városi osztályvezetőjének a hagyatékából kerültek elő, és a visszacsatolt országrészek nagyvárosainak – Kassának, Kolozsvárnak – néhány évig tartó magyar közigazgatásába engednek bepillantást.
A Trianon Múzeum a tervek szerint a jövőben akár el is költözhet Várpalotáról. Bár Szabó Pál Csaba az elképzelésekről nem árult el részleteket, annyit azért elmondott, hogy az alapítvány előrehaladott tárgyalásokat folytat az új kormány kulturális ügyekért felelős szakembereivel arról, hogy a gyűjtemény minél előbb méltó körülmények közé kerüljön. Az elképzelések szerint a Trianon Múzeum akár már a közeljövőben költségvetési intézménnyé válhat, egyúttal a Veszprém megyei városból Budapestre költözhet. Szabó hozzátette: a múzeum létesítése kizárólag a legfrekventáltabb fővárosi helyszíneken jöhet szóba.
