Mindenre van antik példája
Németh György biztos benne, hogy a történelem az élet tanítómestere. Ha nem így lenne, feltehetően nem írja meg a 2006-os magyarországi választások előtt a köztársasági Róma politikai választásairól szóló cikket, ismertetve Quintus Cicerónak –a nagy Marcus Tullius öccsének – politikai technológiai dolgozatát. Érdemes megkeresni ezt a művet. Nemcsak azért, mert Cicero – fivére tanácsait követve – megnyerte a konzulságot, de a mai kampányszervezők és egyéb közéleti iparosok is tanulhatnak belőle. Szóval,mondjaNémeth profeszszor, csacsi ember, aki azt hiszi, hogy a politológiát valamikor a múlt században fedezték fel az angolszászok. Hiszen elég csak a szó eredetére gondolni, na meg arra, hogy Arisztotelész, a bölcsek bölcse könyvet írt Politika címmel. Németh professzor, aki az ELTE bölcsészkarának ókortörténeti tanszékét vezeti, azt mondja: emlékeztetni kell arra, hogy honnan jövünk, és az intézményeinknek milyen mélyek a gyökerei. Nemcsak a demokrácia, a politika szó és intézmény ókori eredetű, de a manipuláció is erős és mély antik gyökerekkel rendelkezik. És az ókorban azt is tudták – mondja –, hogy a demokráciát miként lehet manipulálni. Értettek még a választókerületek megfelelő átszabásához is.
Megkérdezem, miért tette e-mail címébe Kritiasz nevét? – Évekkel ezelőtt foglalkoztam az athéni történelemnek ezzel a rejtélyes és különleges alakjával. Tudni kell róla, hogy ő egyébként tömeggyilkos volt, egyik tagja a harminc zsarnoknak nevezett társaságnak, akiket Spárta ültetett a megvert Athén nyakába. Nyolcezernél több embert végeztettek ki. – De engem érdekelt, mert Platón híres dialógusában Kritiasz (a szerző nagybácsija volt egyébként) mondja el Atlantisz legendáját. Költő és drámaíró volt, filozófus és esztéta, amellett, hogy politikus és katona is. Szóval foglalkoztam vele, könyvet írtam róla, pedig korábban azt mondta egy tanárom, hogy nem érdemes kutatni, mert már mindent megírtak róla.
Németh professzor úgy gondolja, hogy az antikvitás ősi világa rengeteg újat tartogat még számunkra. Például jobban megértjük azt a világot a mai technika segítségével. Az iskolában úgy tanítják, hogy a görög városállamok, poliszok politikai rendszere a királyságon, az arisztokrácia, majd a türannoszok uralmán vezetett a demokráciáig. Közel hétszáz polisz adatait vitte fel egy adatbázisba, s ebből kiderült, hogy tíz százaléknál kevesebben uralkodtak türannoszok, s összesen tizenhárom demokratikus polisz volt. Ezek is nagyrészt Athén nyomására vezették be ezt a rendszert. És mi most általában úgy gondoljuk, hogy amit Arisztotélesz Athénről írt, az volt az általánosan érvényes fejlődés.
Az egyik internetes bejegyzésben óráinak egy vendéghallgatója azt írja: a kora reggeli szemináriumok intellektuális orgazmust okoztak neki, és egész napra feltöltötték. Németh sokat dolgozik együtt hallgatóival, közös fordításokat is készítenek. Szobájának falán egykori tanárának, Hahn Istvánnak az arcképe. A (majd harminc éve, korán elhunyt) ókortörténész hatalmas műveltsége, készsége, hogy a múltat közel hozza a jelenhez, példa számára. Anekdoták sorozatát meséli a tudósról, aki pályájának indulásában segítette. A tanszék egyik szemináriumi termét is Hahnról nevezték el, s Németh páros években előadásokat szervez Hahn emlékére. Ígéretes fiatal tudósok pedig kutatásaikra költhető Hahndíjban részesülnek a páratlan években.
Az ötvennégy éves professzor nemcsak értelmezi az ókori szövegeket, de fordítja is magyarra. Megjelent két verseskötete, és több versfordítása, miközben magyarra fordította Xenophón több művét. A költői, kutatói és az ismeretterjesztői vonal jól megfér egymással a fiatalos egyetemi tanárban. Történelemkönyvet írt az általános iskola ötödik osztályosainak. – Egy teljes évig válogattam a képeket – mondja, s megmutatja, hogy illusztrációként belekerült kislánya cuclija, egy ókori előkép mellé. Egyébként fiataloknak írta a Karthágó és a só című könyvét is a régi megrögzött, de feltehetően megalapozatlan hiedelmekről. A punok afrikai fővárosát például lerombolták a rómaiak, de a hely sóval való behintéséről sehol nincsen szó. Ez később, a Bibliából keveredett a történetbe. Ahogy Julius Caesar sem mondta a Rubicont átlé pve, a gyakran latinul idézett mondást, miszerint a kocka el van vetve. Emlékirataiból ez hiányzik is, egy későbbi szerző tulajdonította neki, hogy egy ilyen értelmű mondatot idézett görögül Menandrosz athéni komédiaírótól. És van még egy sor ilyen helyreigazítása, amelyek a köztudatban nagyon is rögzült téveszmékre, téves ismeretekre vonatkoznak. Elfogadott, bevett dolog volt-e a homoszexualitás az antik görögök között? Ezt sokan az antik társadalom romlottságának bizonyítékául mondogatják, de van olyan elképzelés is, amely szerint ez a mai meleg életformát igazolhatja. Németh szerint az antik kor görögjei engedték az idősebb férfiak és az ifjak közötti kapcsolatot, de elítélték a felnőttek között az ilyen intimitást. Sőt, elveszíthette polgári jogait, aki nem alapított családot, s vonakodott gyerekeket nemzeni az állam javára. És a női egyenjogúság? Hiszen az asszonyokat kitiltották az olimpiákról! De arról nincs adat, hogy a lányoknak is tilos lett volna – válaszolja a professzor, s hozzáteszi: miért is nézegették volna férjes asszonyok a pucéran versengő atlétákat. Egyébként voltak sportversenyek a lányoknak, ahonnan a férfiak voltak kitiltva. Spártában viszont megnézhették egymást a versengő fi úk és leányok, s ez egyfajta házasság előtti ismerkedésül szolgált. Németh professzor szerint az antik és a modern világ társadalmai között legnagyobb különbség a nők helyzetében van. Ez pedig – mondja –„többek között azért is van így, mert a nők a korai házasságok és a sok gyerekszülés miatt rövidebb életet éltek, s kevesen tudtak közülük magas műveltséget szerezni. Kevés volt a matróna. Persze léteztek kiváló nőköltők
– Szapphó jó néhány versét fordítottam magyarra –, és ismerünk két filozófusnőt is.”
Most újabb kutatási terület foglalkoztatja Németh Györgyöt, az ókori mágia. Magyarország területén is találtak latin és görög nyelven írt ólomtáblácskákat, amelyekre átkokat írtak az antik rosszakarók. Időnként arra kérték a túlvilági erőket, hogy lóversenyfogadásaikat támogassák meg. De gyakoriak voltak a szerelmi ügyek elintézésére szánt átkok is. Némethet egészen felvillanyozza a lehetőség, hogy nagy nemzetközi tudóstársaság vizsgálja ezeket a mágikus emlékeket az egész egykori Római Birodalom területén.
Visszatérünk a másik ógörög szóhoz, a politikához. Németh szerint érdemes tanulmányozni a klasszikus kor egyik polisztársulását, a boiót szövetséget, amelynek Théba volt a központja. Ott például a lakosok egyszerre voltak a szövetség egyes tagállamainak és az államszövetségnek a polgárai. Úgy látja, hogy ez az alakulat szinte leképezte az Európai Unió struktúráját. A professzornak szinte minden mai jelenségre van antik példája. A világ fejlődését azonban nem látja statikusnak. Sőt, szerinte a világ és az erkölcsök vészes romlásáról szóló sirámok kifejezetten tévesek. Az, aki a mai politikai diskurzus végzetes lezülléséről beszél, nem ismeri a klasszikus Athén közéleti vitáinak nyelvét, személyes támadásait. A mindennapok erkölcsei sem voltak különösebben szelídek a múltban, legfeljebb, ha a viktoriánus kor felszínével vetjük össze.
– Aki történelmi példákkal akarná ezt a hanyatlást bizonyítani – műveletlen! – szögezi le.
Igaz lenne ezek szerint a szintén ókori maxima, miszerint nincs új a nap alatt? Dehogy nincs, most például van mobiltelefon, vágja rá az ókortörténész.
