Ha minden kötél szakad - Pécs két perspektívából galériával
Pécsi galéria az EKF programjairól! Kattintson a képre!
Ismeri a szomszédjait? Nyilván, csak akkor látja, ha cukorért becsönget, beázáskor szentségel, a lomtalanításkor segít vagy vég nélküli lakógyűlésen vitatkozik. A Szomszédünnep Franciaországból 11 éve indult kezdeményezés, az ötletet a Hungarofest Kft. hozta Párizsból. Ott, az első alkalommal tízezren ünnepeltek, az idén már több mint harminc országban több tízmillió résztvevőre számítottak. Az első magyar helyszínen, Pécsen negyvenhét lakóközösségben döntöttek úgy, jobban megismernék szomszédjaikat. Az egyiken állítólag annyira jól sikerült a toborzás, hogy a bulit át kellett költöztetni a helyi kultúrházba. Cserébe a szervező hölgy elvállalta, hogy a közösségi hely ablakait két hónapig súrolja, és rendszeresen lenyírja a füvet is. Kicsit fura érzés vadidegen lakók mulatságába csöppenni. Sokan még egymást is csak látásból ismerték, nemhogy minket, újságírókat. De nem zavartatták magukat, kínálgatták a saját készítésű fi nomságokat. Megnyílt a szabadtéri főzési szezon is, kondérban rotyogott a „legjobb” halászlé és a „legjobb” babgulyás. A bor-sör kombináció mellé előkerültek a saját beszerzések, a bivalyerős házi pálinkák. Legálisan bömbölhetett a zene az utcán, az egyik lakótelepi erkélyről piros lézernyaláb súrolta a földet.
Néhány városrészben nem ez hozta össze a szomszédokat. Árpád-tetőn például, ahol mint egy kis faluban, mind a huszonnégy család alaposan ismeri egymást, a gyerekek együtt bandáznak. Az eddig összejövetelüket Árpád-tető Napoknak hívták, most a Szomszédünnephez igazították bulijukat. Talán kicsit többen voltak, mint korábban. A padok egyik végében adomázó, borozó férfiak ülnek. Egyikük veterán gyűjtő, aki székekkel telepakolt platós autójával tolatott be a padok mellé. A fotósok kedvéért szó szerint kötélnek állt a páros és a páratlan oldal. A kötél középen szakadt el, így senki sem húzta a rövidebbet.
Bár mindent a lakóknak kellett megszervezniük, kaptak külső segítséget is, szponzori boroktól a plakátokig, csokoládétól az organizátori ötletekig. A Hungarofest munkatársa, a programkoordinátor Mesterházy Gabi napokig beszerzett, elsimított, vigasztalt és dicsért. Péntek éjjel, az egyik Szomszédünnepen hullafáradtan, de boldogan mesélt a visszajelzésekről, a hálálkodásokról.
Úgy tűnik, a pécsiek átvették a francia know-how-t. A kör-e-mailek nem állnak le, a beszerzett telefonszámok csak tovább erősítik a szervezők későbbi együttmunkálkodását. Az ünnepléshez jövőre talán más város is csatlakozik, a felhívást mindenesetre szélnek eresztették. Lufivégre kötöttek ugyanis temérdek képeslapot, és a megtalálót arra kérték, dobja be a postaládába. Az ötletgazdák abban reménykednek, ott sem csak a lakók kerülnek közelebb egymáshoz, hanem a helyi civil közösségek is ismertebbé, nyitottabbá válnak. Mint Pécsen, ahol belülről is láthatóvá vált például a kulturális, szociális szövetkezet formájában működő Labor nevű csoport főhadiszállása. A biciklizést népszerűsítő javító-, árusító közösségi tér, a Velosophie. Vagy akár a Retextil nevű műhely, amely nemcsak azért fantasztikus, mert textilhulladék újrahasznosításával foglalkozik, hanem mert fogyatékos, hátrányos helyzetű embereket is foglalkoztat.
