A fiatal és egyre fiatalosabb öregekről írta remek könyvét az 1924-ben született, Franciaországban élő Róbert László, akit a gerontológia terén végzett munkássága elismeréseként 1994-ben a Bécsi Egyetem Verzár-éremmel, a Nemzetközi Gerontológiai Társaság 1997-ben Novartis-éremmel tüntetett ki. Róbert László megfigyeléseit pontosan adatolja, miközben az öregedés lassításának évszázados útját ismerteti. A tudomány és a higiénia fejlődése is alaposan belejátszott abba, hogy az európai ember várható élettartama csaknem huszonöt évvel meghosszabbodott az elmúlt fél évszázadban.

Hasonlóképp javult a helyzet az „özvegyek” Amerikájában is. Sokan fölfigyelhetnek Európában az ötven fölöttiekkel, főként nőkkel telt turistabuszokra. Az orvosprofesszor fölidéz egy jelenetet, mely két amerikai hölgy között zajlott le. „Hol vagyunk, Maggy?” – kérdezte egyikük. A barátnő válasz helyett elővette a noteszét, és lapozgatni kezdett. „Csütörtök van, úgyhogy Rómában vagyunk.” Mindez a Forum Romanum közvetlen közelében történt.

Apropó Verzár. Az öregedés biológiájának híres kutatója (Verzár Frigyes) a múlt század ötvenes éveiben patkányokkal kísérletezett, s számos felfedezést tett a szöveti alkotóelemek működéséről. A sejtbiológia a hatvanas–hetvenes években rohamléptekkel fejlődött. Az új felismeréseket a szív- és érrendszerrel vagy a csontozat gyengülő állapotával kapcsolatban kiaknázta az orvostudomány – ez is oka a fiatal öregek megjelenésének. Nem sikerült ugyan az öregkori betegségeket legyűrni, ezek – elhízás, depresszió, szellemi leépülés, túlzott gyógyszerfogyasztás stb. – kialakulásának kitolódása mégis megfigyelhető. Ehhez még a hivatásnak is köze lehet. Előre lehet jelezni például a várható élettartamot a hatvanadik életév után. Ez tanárok esetében a hatvanas években 20,8 év volt. A mai tanárok 22,2 évre számíthatnak – átlagban. A szakmunkások harminc évvel ezelőtt 14,5 évet tettek rá a bűvös hatvanra. Ma 18,8 évre van még esélyük.

A világ népességének korfája gyorsan változik, ez világméretű jelenség. Több a fi atal öreg az ipari társadalmakban, ahol a születésszám lassabban csökken. A népesség öregedését tekintve Japán viszi el a pálmát, majd Észak-Amerika és Európa következik. A jelenkor kihívása már nem a várható élettartam növelése, hanem a betegség és korlátozottság nélküli élet. A százéves határvonalat egyre többen átlépik. Az ókori egyiptomiak átlagos életkora elhalálozásuk idején harminchat év volt, Hippokratész Athénjában már hatvan évnél húzódott az öregkor határa. Tudnunk kell – írja a reklámipar veszélyeire is figyelmeztető Róbert László –, mik a feltételei annak, hogy a lehető legtovább „fiatal öregek” maradhassunk. De nem szabad nevetséges túlzásokba esnünk, teszi hozzá, és a százhúsz vagy százötven évig tartó fi atalos élet lehetőségével kecsegtetnünk magunkat.