Álljunk meg egy szóra!
Az első könyvem… általában a Grimm testvérek valamelyik meséje jut eszünkbe, ám Vágó István televíziós műsorvezető, kvízmester előtt a Szatíra szovjet mesterei (Szovjetszkije masztera szatíri) című orosz nyelvű képeskönyv borítója jelenik meg. Kisgyerekként még csupán a betűket akarta tanulmányozni, de pechére cirillfélékbe botlott édesapja könyvespolcán. Nem sokkal ezután, hétéves korában, 1956-ban mintegy felébredt benne a nemzeti öntudat, és bosszúból jól összefirkálta az olvasmányban szereplő összes vörös csillagot. Bár később ő is sokszor hallotta, hogy könyvbe nem firkálunk, nem írunk, olvasás közben manapság is abba jegyzetel. – Hiszen még Arany János is – a legenda szerint – egy könyv lapjára írta, hogy „gondolta a fene”, miközben saját versének elemzését olvasta benne – mondja Vágó. – Az ember nyugodtan írjon bele a könyvbe!
Ezen a grafológiai nyomon elindulva felderíthetnénk, merre járnak kölcsönadott könyvei, amelyeket még nem kapott vissza. – Úgy próbálom visszaszerezni, hogy ha van borítója, azt leveszem és beteszem polcra, a könyv helyére. De sajnos nem írom rá, ki vitte el, így tele vagyok üres borítókkal.
A hiányok ellenére könyvespolca egy kisebb könyvtárra hasonlít. A nappaliban lévő szerkezetnek egyetlen hibája, hogy kevéssé átgondolt geometriai számítások következtében teljesen egyenletes lett a beosztása. Két megoldás kínálkozott: azontúl kizárólag egyforma magasságú könyveket vásárol, vagy az enciklopédiákat, nagyméretű képzőművészeti és földrajzi köteteket máshol helyezi el. Utóbbi történt: ezek a dolgozószobában kaptak helyet.
A polcokon nem akárhogy helyezkednek el az olvasmányok. A rendszer elvéthetetlenül átlátható. Elkülönülnek a témakörök, és ábécésorrendben követik egymást az írók. A történelemről szóló könyvek pedig kronológiai egymásutánban sorakoznak a lajtorja takarásában. Vajon saját könyvei hol helyezkednek el? – Természetesen a V betűnél – mutat a megfelelő helyre.
Látva ezt a sokszínűséget, az emberben felmerül a kérdés, létezik egyáltalán olyan mű, amit semmi esetre sem olvasna el? – Nem, bár vannak számomra a könyvkiadásnak gyűlölt területei, elsősorban az ezoterikus irodalom, ami miatt rengeteg fát vágnak ki, és amivel rengeteg embert hülyítenek meg. Ezeket csak azért olvasom el, hogy lássam, ők hogyan érvelnek.
Vágó István véleménye szerint a könyv, mint műfaj ma már nem adja meg egy állítás hitelességét. Az „én ezt egy könyvben olvastam” kezdetű érvelés hitelét vesztette a könyvformájú szemétáradat miatt. Inkább az íróra, esetleg a kiadóra építhetünk. Az internetes honlapokkal ugyanez a helyzet, csak ott talán a szelektálás még nehezebb. Hogy egy régi műsorát idézzük, a legtöbb forrásnak már a fele sem igaz!
Polcfigyelő
Most olvassa:
Kati Marton: A nép ellenségei
Ungvári tamás: Csalódások kora
Richard Dawkins: A legnagyobb mutatvány
Dan Brown: Az elveszett jelkép
Arató András: Miért éppen skandinávia?
Nyitott szemmel kiadó: Balti államok
Lefekvés előtt: tudta, hogy a nan (nehéz) szó kínai karaktere egy kézben vergődő madarat formáz? Vágó i stván a napokban tanulta meg. Lefekvés előtt ugyanis a kínai karakterek történetéről és eredetéről olvas. Számára ez egyszerre tanulás, szórakozás és álomba ringatás.
