Talán így tudósított volna a múltbéli kolléga eme történelmi, kulturális eseményről, ha mindez a budapesti ünnepi könyvhét születése idején történik, a harmincas évek elején. De mivel mindez ma számít újdonságnak csak ennyit rögzíthetünk: a váci levéltár udvarán június 4. és 6. között megrendezendő könyves napokon elsősorban nem a hivatásos könyvkiadók, hanem a fővárosi és a megyei levéltárak, egyházi és civil szervezetek, valamint magánszemélyek jelennek meg majd könyveikkel. Horváth M. Ferenc levéltári igazgató még azt is hozzáteszi, hogy a rendezvény díszvendége, Vác testvérvárosa, a szlovákiai Ipolyság lesz. A Felvidék ünnepi hagyományairól, orvostörténeti érdekességeiről szóló könyvek mellett itt mutatják be a Váci végrendeletek 1751–1770 címet viselő, mutatós kiállítású kötetet is. A városi levéltár jóvoltából ebben valamenynyi, máig fennmaradt helyi testamentum és a hozzájuk kapcsolódó iratok tanulmányozhatók. E korban szokás volt rendelkezni a temetésről. Kartali Józsefné Kovács Borbála, mintha balladát írt volna, úgy fogalmazta meg ebbéli akaratát: „Egy németes félüngöt adjanak reám, virágos bébor kötényt. Fejkötőt, melyet mostanában vettem, feketét. Fehér csipkés keszkenyőt. A fejemen lévő fédölt hátra ne kössék, hanem mint éltemben viseltem”.

A Váci Történelmi Tár sorozatban megjelent „végrendeletgyűjtemény” segítséget nyújthat a ma oly divatossá vált családfakutatásához is. Ez nem csupán az anyakönyvek és születési dátumok kikereséséből, majd egy családfa megrajzolásából áll. Egy családtörténet akkor válik érdekessé, ha arról is tudomást szerzünk, mivel foglalkoztak, hogyan éltek és haltak egykor családtagjaink.

A könyvhétvégére a helyi iskolák is kaptak meghívót.

– Ha a levéltári történelemórán a gyerekek megérinthetik a finom tapintású oklevelet, akkor elhiszik, hogy az tényleg hártyából készült. A legerősebb fiú az osztálybanmegemelheti a tizenöt kilós könyvet, amelyet annak idején a kisasszonynak az iktatóban is meg kellett emelnie. Ily módon is szeretnénk közelebb hozni a város írásos múltját a közönséghez – magyarázza Horváth, a kötet szerkesztője. A végrendeletek közreadásával emellett a váci múmiák néven ismertté vált leletegyüttesről való tudást is kiegészítenék. Szerinte nincs az országban, vagy talán Európában sem, hasonlóan szerencsés helyzetben lévő város, amely ilyen mennyiségű tárgyi és írásos emlékből rajzolhatná meg egy XVIII. századi társadalom korképét. Bár ehhez hiányzik még egy alapvető munka, a Fehérek templomának kriptájában talált tárgyakról készített képes katalógus, amelyet a Pest Megyei Múzeum ígér évek óta.

Az utolsó váci könyvvásár – most nagyobb érdeklődésre számítanak