Amikor még nem a gigabyte-okról szólt az élet
És volt ZX Spectrum nevű 1982-es brit készítmény is, hasonlóan gyér kapacitású számítógép, de ez akkor szintén csúcsmodellnek számított, mert programozni lehetett vele, és éjszakákon át játszani a különböző harci és egyéb játékokat. Az ilyen gépeknek volt betudható, hogy Halmi Rudi évfolyamtársam arca képernyőre hasonlított, ujjai meg billentyűzetnyi távolságra merevedtek. Az előadásokon aludt, mert éjjel játszott, programozott. Nem engedném hát be a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Űrhódító címmel nyílt kiállítására. A tárgyak ugyanis kipróbálhatók, és nincs kiírva, hogy függők mellőzzék a helyszínt.
Mellesleg mindjárt a bejáratnál elhasaltam, mert a „ni, egy Junoszty tévé” hangsort adtam ki, de az egy Videoton gyártmányú Tünde volt. Tündére a Magyar Pong nevű játékot adó konzolt kötötték rá. A világ első népszerű tévésjátékának – amely teniszezést imitált – futurisztikus tervezésű magyar változata 1985-ös gyártmányú. A potméterrel irányítható, rém egyszerű játék hihetetlen karriert futott be.
És ott volt a magyar mezőgazdaság szemefénye is. A sárisápi Új Élet MGTSZ „Primo” nevű gyártmánya – fejlesztette az Akadémia egyik kutatóintézete, a SZTAKI –, az egyik legnépszerűbb magyar szerelésű házi számítógép. Fiatalok ezrei tanultak meg a téesz gyártotta eszközön programozni, és ismertek meg olyan játékokat, mint a Vili, a bányász, a Keljfeljancsi, vagy éppen az Invázió. A múzeumi kiállítás Tomohiro Nishikado japán programozó 1978-ban bemutatott legendás programja, a Space Invaders és annak 1980-as évekbeli magyar átirata, az Űrhódító előtt tiszteleg. És szól a szédítően fejlődő játékipar világformáló történetéről.
Relikviákat mutatnak, konzolokat és személyi számítógépeket a hőskorból. Szórakozva ismerhetjük meg az informatikatörténet egy olyan szeletét, amely a kultúrára is hatást gyakorol. A különböző játékikonok példának okáért a nagyvárosok közterein is feltűnnek. A magát Invadernak nevező francia street art művész a kilencvenes évek végén Párizsból kiindulva pingálta végig a világ városait űrhódítókkal. A velük illusztrált gyerekrugdalózó is kiállítási tárgy, meg a legújabb XBOX 360-as eszköz, de ezek a szélsőértékek, mondhatni, mellékesek. Más a fontos: az időutazás egy olyan korba, amikor még nem mega- és gigabyte-okról szólt az élet, hanem töredéknyi informatikával is beértük.
