Kezdjük megint a legelrettentőbb produkcióval, hadd legyen meg a cikknek az a kellemes, nem túl meredek, de mégis csak felfelé tartó íve, bár jelezzük, hogy a nagy katarzis ezúttal elmarad. Elöljáróban ismét le kell szögeznünk persze, hogy kis pénz, kis foci, de amit a Simontornyai Vármúzeum honlapján találtunk, olyan kis fociért igazából tán felkelni sem érdemes. Az oldal hátterének megkomponálásához szemmel láthatóan egy késő Makarenkó-kori napközis viaszosvászon terítő szolgált mintaként, nem hivalgó cifra páva, és főként nem modern a tervezők szíve, ez mindjárt látszik, de általában is: balra fenn van egy megnyithatatlan kép az amúgy szemrevaló várról, középen az objektum címe, telefonszáma és igazgatójának neve, mert ott is azt gondolják, hogy a böngészők direkte lúgot innának, ha nem tudnák meg már a legelején, kicsoda az igazgató, majd beszkennelt papírmeghívók jönnek, az első egy olyan tárlatra invitál, amelynek már vége.

Csalódnunk kellett a szívünkhöz oly közeli siklósi vár site-jában is, sajnos. Az erődítményt felújítják, ezért kiállításait szétszórták a városban, ami egy kellemetlen, átmeneti, de tolerálható állapot, az viszont így is megrázó, hogy az intézmény összes attrakciójáról (pl. Zenthe Ferenc emlékszoba, Tenkes kapitánya panoptikum, etc.) nagyjából annyit tud meg az olvasó, amennyi egy gyufásdoboz legrövidebb oldalán elfér. Ebbe az információs sivatagba néhány képpel igyekeztek egy kis csobogást vinni, kevés sikerrel. Nem sokkal kevésbé szomorkás a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) filiáléjának honlapja, az esztergomi vármúzeum oldala sem, amelynek információs aloldalát igazából egy közlönyből bemásolt jogszabály, „A muzeális intézmények látogatóit megillető kedvezményekről szóló 194/2000 (IX. 24.) kormányrendeletmódosítása” ural, a miheztartás végett, az NDK szórakoztatóelektronika színvilágát idéző halványdrapp tér többi részét telefonszámokkal és egy díjtáblázattal igyekeztek kitölteni. A kiállítások bemutatása itt sem hosszabb, mint egy egyszereplős felolvasóest stáblistája, a gyűjtemények menüpont alatti leírás pl. pontosan három egész sor.

Vigasztalásképpen ott van viszont a MNM sárospataki (Rákóczi) vármúzeumának oldala, ahonnan a betűknek valóságos Atlanti-óceánja zúdul a gyanútlan olvasóra, a szökőárt csak néha szakítja meg egy-egy fotográfia. Kétségtelen azonban, hogy a site tetszetősebb, mint az előbbi, és van benne valami izgató, az internet beidegződései ellenében tanúsított kurucos dafkeség is: a szerkesztők az időszaki kiállításokról úgy adnak számot, hogy először megmutatják, mi volt 2009-ben, aztán a 2008-as év tárlatai jönnek, utána 2007-esek, majd a 2006- osok, és csak legvégül azok, amiket még meg lehet nézni, vagyis az ideiek, véletlenül sem fordítva, és mondjuk az utóbbi négy évet teljesen elhagyva.

Hadd ne boruljunk térdre a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) vármúzeumának honlapkészítői előtt sem. A főoldal egy nagy, mozdulatlan fotó a budai Várról, a királyi palotáról, a rothadó Ybl-bazárról, de igazából leginkább a Duna folyamról, dacára annak, hogy négy teljes hónapja 2010-et írunk. A kiállításokról viszonylag tisztességes képet kapunk, az „Aktualitások” című menüpontot viszont visszaküldenénk egy alapos átgondolásra, ha lehetne. Egy parafa üzenőtáblát látunk ugyanis, színes gombostűkkel feltűzdelt emlékeztetőkkel (ezek az akutalitások); nem értjük, miért gondolták azt, hogy egy netes oldalnak kimondottan egy előszoba falát kell idéznie. Még rosszabb élmény azonban, hogy kattintáskor megint azok a rettenetes PDF-ek jönnek fel, amelyekre már régesrég ki kellett volna adni a kilövési engedélyt.

Virtuális cserkelésünk során valójában egyetlen olyan honlapot sem találtunk, amit agyondicsérhetnénk. A nagyvázsonyi Kinizsi-vár honlapját is csak azért tettük az ív hátsó-felső végére, mert legalább jól néz ki. Már ez is nagy dolog.