Marian Cozma, a lengyel pápa és a sörhasú szobrász
A Szeged Napja ünnepségsorozat is valójában a várost a XXI. században megint újjáépítő polgárság ünnepe, az elburjánzó rendezvények lassan kiterjeszkednek a város összes nevesebb közterére. Az ünnepi közgyűlések és kitüntetésosztások mellett ez az eseménysorozat a gyomor ünnepének indult: idén már tizenhatodik alkalommal rendezik meg a Szegedi Borfesztivált a Széchenyi téren. Tizenegyedik alkalommal zárják le a Belvárosi hidat a Hídi Vásár kedvéért. De mivel nemcsak borral és sült csülökkel él az ember, idén először megrendezték a Szeged Art Nemzetközi Képzőművészeti Fesztivált, annak keretében pedig egy különleges portrészobor-kiállítást a Dóm téren, a Nemzeti Pantheon akadémikus szobrainak előterében.
Pénteken este, a megnyitó idején még nem érkeztek meg az elkésett fagyosszentek a városba. Meleg volt a Dóm téren és lágy alkonyati fények. A nyugati oldalon, a sarokban a gyerekek nem tudtak elszakadni a Papi Lajos szobrászművészt ábrázoló szobortól. Nekik is feltűnt, milyen erős a kontraszt az egykori karcagi fafaragó hatalmas sörhasa és a Pantheon-beli szobrok emelkedettsége között.
A portrékiállítás, amely a Szembesítés-Szembesülés címet kapta és csak május 19-ig látható, három nagyobb szekcióra osztható. A nyugati oldalon a közelmúlt nagyjairól, sokuknak még életében készült szobrok láthatók – ez a legerősebb része a kiállításnak. Faludy György, Weöres Sándor és Baka István portréja mögött Kölcsey és Jókai szobra áll a Pantheonban. Gregor József, II. János Pál pápa és Marian Cozma, a meggyilkolt kézilabdázó szobra viszonylag közel került egymáshoz – különböző művészek nagyon eltérő stílusú és anyagú alkotásai –, a nagyon közeli múlt „celebjeiként” azonban még a gyerekek is felismerik őket, és hangosan vitatják, hogy „jó”-e a portré.
A déli oldalon Kampf József portrésorozata a 14 magyar vagy magyar származású Nobel-díjast ábrázolja. Érdekessége ennek a résznek, hogy Szent-Györgyi Albertből három is van egymás közelében: az egyik a Pantheonban áll, a másik a Nobel-díjasok sorában, a harmadik meg A lángész címet viselő fi ktív portré, amely ugyancsak a Szegeden Nobel-díjat szerzett tudós vonásait viseli – éppen annak egykori kutatóintézete előtt.
A keleti oldalon kortársak kortársakról készített szobrai állnak – legbőségesebben azok, amelyeket a szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola művésztanárai készítettek – egymásról és a gyermekeikről.
Talán nemcsak műértőket, hanem színesfémtolvajokat is vártak a kiállításra – mindenesetre fölvonult a Dóm téren a Városőrség is –, kutyájukat csaknem annyi érdeklődő vette körül, mint a szobrokat. Nem lennék megle pve, ha a következő kiállításon már róla is állna egy portré a Pantheon előterében.
