Elhunyt Végvári Tamás

Utoljára Csermlényi Viktorként láthattuk, akiről öreg szerelmese, Orbánné csak mint nagyobb méretű hússzállítmányról emlékezik meg. Ez Végvári Tamásról még idősebb korára kigömbölyödve sem volt elmondható. Mégsem csak azért illett bele az előadásba, mert abban a rendező, Mácsai Pál elvetett minden naturalisztikus valóságutánzást, külsődleges hasonlóságot, megfelelést. Ahogy mondani szokás, Végvári eljátszotta a kivénhedt operaénekes lelkét, jellemét. Az öreg kóklert, a mohó életélvezőt, aki egyszerre nyolc kézzel ragadja meg amit, akit megkíván, a formátumos ripacsot, aki hangjával bűvöl.

A főiskolát 1962-ben végezte el, játszott Pécsett, Veszprémben, Szegeden, a hetvenes éveket a Tháliában töltötte. 1981-ben a Nemzeti Színház tagja lett, 1982-ben pedig a Katona József Színház akkor alakuló társulatához csatlakozott. 1996-tól szabadúszó, 2004-től az Örkény Színház művésze volt. Számtalan filmben, televíziós és rádiójátékban szerepelt, kétszáznál több filmet szinkronizált, volt Al Pacino, Harrison Ford, Robert de Niro magyar hangja.

Legemlékezetesebb alakítása a Galócza volt, Ivan Kusan darabjának címszerepe a Katona József Színházban, a vaksin szerencsétlenkedő, ám gaztetteivel annál harsányabban kérkedő rabló, remek paródiája az élet brutalitásának éppúgy, mint a ponyvakultúra álságainak. Aki látta, tudja, valóban feledhetetlen volt. Amúgy alakja, tekintete, kedves mosolya, gyönyörű hangja, szép, tiszta beszéde legalább olyan emlékezetes, mint a szerepei.

Hiányozni fog.

 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.