Zenedílerek a kultúrfürdőben
Jópofa hely a bécsi Herrmann Strandbar: ahogy a neve is mutatja, egy plázsba ojtott szórakozóhely. Na de kinek van kedve októberszerű időben a homokban ücsörögni? Majd kiderül. Péntektől ugyanis két hétre beköltözött ide a Pécs Beach kultúrfürdő, tele élő koncertekkel és DJ-párbajokkal. Szervezője a bécsi Collegium Hungaricum (CH) vezetője, Méhes Márton, aki éppen a Pécs 2010 – EKF művészeti igazgatója volt, mielőtt lemondott.
A Pécs Beach a legkevésbé sem protokolláris esemény. Nyilván a hivatalos megnyitót túl kell élni, de onnantól a zenéé a főszerep. Igaz, már a köszöntők és a gratulációk előtt is kapott ízelítőt a félig magyarokból álló közönség, mi lesz itt két hétig. A Singas Projekt nyitotta a hűvös strandot a laza, hidrogénszőke Berger Dalmával, akinek annyira jó a hangja, hogy még az is megbocsátható neki, hogy éneklés közben rágózik, és valami érthetetlen (hallhatatlan) szöveget erőltet a mobiljából a mikrofonba. Zenéjük, ez az akusztikus és elektronikus mixtúra meg tényleg remek. A 2005-ben alakult pécsi zenekar repertoárjának hivatalos meghatározása: Easylistening/Nujazz. Legyen.
A koncert végére besötétedik, és a szemközti házak tetején a zöld lézerfények villódzva tudatják a helyiekkel: megnyitott a Pécs Beach – 2010. Nem ez az egyetlen kulturális fesztivál a városban. Pénteken kezdődött a Bécsi Ünnepi Hetek is. „Klasszikus és hagyományőrző város Bécs és Pécs is” – mondja a helyi kulturális és tudományos bizottság elnöke, Ernst Woller, aki ennek dacára úgy érzi, jó lóra tettek a magyarok, hogy modern, fiatalos helyen próbálják közelebb hozni az osztrákokhoz a pécsi eseményt.
A késő esti, MélyPécs team néven futó lemezlovaspárbaj meg igazából nem is ütközet. „Nem ellenfelekről van szó, hanem olyan pécsi és bécsi DJ-kről, akik jól tudnak együtt zenélni” – mondja az ötletgazda DJ Bodoo. Ő speciel a kurd felmenőkkel bíró Karuant választotta. Bodó Márton aztán szívesen kijön a lemezei mögül beszélgetni. Eddig kétszer zenélt Bécsben, a Pécs Beachen háromszor fog. Sosem gondoltam volna, ő mégis ezt tartja a zene fővárosának. „Ha valaki újat akar itt mutatni, széles spektrumon kell mozognia” –állítja. Bodó nemcsak zenél külföldön, hanem szenvedélyesen kutatja is a helyi lemezboltokat, megszállottan gyűjti a bakeliteket. „Az isteni, mikor túrod a borítókat, és gyönyörködsz bennük, hogy honnan vannak.”
Bécsbe mindenfélét hozott magával, csak popzenét nem, kedvence a hazai termésből a hatvanas–hetvenes évek táncdalfelhozatala, főként a vicces szövegek miatt. „A lélekzene a legfontosabb, hiszen ma mindent elborít a zaj. A zenedílereknek nagy a felelősségük, pláne a rádiósoknak, hiszen közvetítenek, ízlést formálnak, a hallgatóknak minden hang fontos.”
