Átlátszó volt, akár az üveg –mondja Alfieri ügyvéd és narrátor a darab nekrológszerű zárszavában Eddie Carbonéról. (Nem a színlapon szereplő Vajda Miklós, hanem Máthé Elek régebbi fordítása szerint.) S ez nemcsak rá, de az egész műre is igaz. Nem kell Freudon iskolázott lélekbúvárnak lennünk, hogy átlássuk, a megállíthatatlan tragédia oka Eddie elfojtott, tudatalatti szerelme nevelt lánya iránt. Erre rajta kívül mindenki elég hamar rájön a színpadon és a nézőtéren egyaránt. A Pillantás a hídról ezért látszik könnyen előadhatónak, és ezért szinte előadhatatlan, és ezért valóban könnyű hatásosan játszani, de csaknem lehetetlen igazán jól.

Lényegében egyszemélyes darab: minden a főszereplőn múlik. A többiek elég, ha tisztességesen megvannak a színpadon. Eddie-nek viszont igazán meg kell lennie. Átlátszóan, mint az üveg, és mégis titokzatosan, alig átláthatóan. Azt kell ugyanis elhitetnie, hogy valóban sejtelme sincs, mi zajlik benne, miközben se nem ostoba, se nem amorális gazember. Nem primitív, erkölcsi tudat nélkül élő bunkó. Ehhez magas szintű színészi szaktudás éppúgy szükséges, mint kifinomult, mégis elemi ösztön. Kecskeméten Sirkó László hatalmas munkát végez, és lenyűgöző teljesítményt nyújt. Mégis csak Eddie alakjának felét mutatja meg. Sötét alakként jön be. Komorságáról még nem tudni, oktalanságot vagy rossz ösztönöket rejt-e. Bizonytalan: vajon pusztán a lelki-szellemi kultúra hiánya miatt nem látja-e a nyilvánvalót, vagy veleszületett jellemhiba akadályozza abban, hogy fölismerje bajainak okát, hogy megértse a figyelmeztető szavakat.

Nagyon pontos az a csodálkozás, amellyel Sirkó László fogadja, illetve jóformán meg se hallja ezeket.Mégis eredendően rossz, de legalábbis gyenge, sőt megromlott embernek látjuk Eddie-t, akit a rejtett, öntudatlan szenvedély nem saját magával állít szembe, hanem csakis a környezetével. Ez az Eddie persze egyfelől tényleg átlátszó, hiszen mindent tudni vélünk róla, másfelől azonban éppen az Alfi eri hasonlatában rejlő lényeg hiányzik belőle: az üveg tisztasága. Az a naivitás, a lelkében, a tudatában mélyen hordozott tisztesség és tisztességtudat, amely paradox módon megakadályozza abban, hogy elhiggye, bármi becstelen szándék, alantas ösztön férhetne hozzá, élhetne vagy gyökeret verhetne benne. Ezért nem eléggé hiteles, amikor a végső, halálos öszszecsapás előtt Marcótól a becsületét követeli. Hiszen neki is kellene tudnia, mit tett. Zavarodottsága akkor lenne hiteles és tragikus, ha láthatnánk azt a jellemében, kultúrájában mélyen élő tisztességet és tisztaságot, ha tetszik, még Szicíliából hozott erkölcsiséget, amelyet megrontott, lerombolt az alantas szenvedély.

Béres Attila rendezésében egyenetlen, de többnyire színvonalas játék folyik a kecskeméti Kamaraszínházban. Túri Erzsébet díszlete komoran sötét szürke-fekete alapszínnel adja meg a hangulatot, a lépcsőzetesen elhelyezett síkokon ügyesen jelzi a valódi és hangulati helyszíneket, elöl a tengerpartot, hátrább a lakást, és éppen csak sejteti a távolban a hidat, ahonnan ezúttal nem pillant le senki. Az Alfierit játszó Körtvélyessy Zsolt a terem előteréből érkezik, ahonnan a nézők, hozza magával az ügyvéd kiegyező bölcsességét, okos szomorúságát. Az Eddie feleségét alakító Réti Erika vérlázító asszonyi halksággal szegez bánatot és szemrehányást kínlódó férjének. Trokán Nóra tanult színészettel, olykor darabosan adja a nevelőapjához gyermeki természetességgel törleszkedő nagylányt, lázadó elszántsága már hitelesebb. Csémy Balázs puszta megjelenése is elegendő a hirtelenszőke és szívderítően fiatal ember ábrázolásához. Fazakas Géza végig jóindulatúnak álcázza Marco hallgatag erejét. Az előadás átlátszó, s így hatásos is. Csak az elhitetőereje kétséges.

Csémy Balázs és Sirkó László