Ami tetszik, az szabad
Világzene, folk, dzsessz, újabban, Steve Hackettnek hála, egy kis progresszív rock is – ez mind a Djabe: beskatulyázhatatlan, játékos és virtuóz egyszerre. Az együttest Égerházi Attila és Sipos András énekes-ütősszínész alapította 1995-ben. Elhatározták, hogy igazi szabad zenét játszanak majd, olyat, ami nekik tetszik. Ez a jó szokásuk máig megmaradt, Égerházi elmondása szerint mindent szerettek, amit csináltak: a kezdeti, kicsit poposabb vonaltól kezdve a mostanában inkább a dzseszsz felé hajló muzsikáig. Az évek során kiváló hazai és nemzetközi sztárzenészekkel működtek együtt, többek között Steve Hackett-tel, a Genesis egykori gitárosával is.
– Megvalósult egy álmom. Hackett ugyanis gyerekkori példaképem volt mint gitáros, és ma már ott tartunk, hogy én hunyorgok Steve-nek a színpadon, hogy mikor kell belépni. Számára igazi kikapcsolódást jelent a progresszív rock-, rockvonalból kiszakadva dzsesszt játszani, nekünk pedig jó vegyíteni az ő zenei világát a miénkkel, mert egy kis fegyelmet hoz ebbe a szabad muzsikálásba, és nagy élmény, amikor felcsendül néhány hang egy-két Genesisnótából, az emberek pedig felugranak és tapsolnak – mondja Égerházi. Az sem titok, hogy a világhírű barát segítségével könnyebb koncertet szervezni, mint nélküle, ugyanakkor ez egy tisztán baráti együttműködés, tiszteletdíj gyanánt mindkét fél megelégszik a közös zenélés élményével.
15 év alatt 38 országban jártak, megfordultak a világ legnevesebb, presztízsértékű fesztiváljain, és számos díjat bezsebeltek. „Izgalmas volt a profi hazai és nemzetközi zenészekkel együtt dolgozni, olyan sztárok mellet fellépni, mint mondjuk Bobby McFerrin vagy Mike Stern. De a kanadai Kaslo Jazz Fesztivál is nagy kedvenc, a hegyekben egy tó vizén lebegett a színpad, amelyen játszottunk, s eközben a homokos parton üldögélt több ezer dzsesszt kedvelő ember. Se térerő, se vonalas telefon, csak medvék és ősfenyők mindenfelé” – mondja Égerházi, mikor legemlékezetesebb pillanatairól kérdezzük. Megemlíti persze Malajziát, Mongóliát és Azerbajdzsánt is, és szó esik arról is, első alkalommal milyen zavarba ejtő volt, mikor a volt jugoszláv országokban meghajoltak, kimentek a színpadról, és a közönség elindult hazafelé. Ott ugyanis nem szokás a ráadás, nincs viszszataps.
Május 17-én a nagy sztárfellépők, mint mondjuk Steve Hackett, Ben Castle, Malik Mansurov vagy Dresch Mihály mellett újra velük lesz a 2007-ben elhunyt Sipos András is, aki egy kivetítőn jelenik majd meg. Gépről hallhatjuk ütősjátékát, a zenekar pedig, kiegészülve az első négy évüket szaxofonosként meghatározó Muck Ferenccel, ehhez csatlakozik majd be. „Minden albumunkról lesznek számok, felcsendül majd néhány Genesis- és Hackett-nóta is, és persze közös dalokat is játszunk majd a készülő új lemezről” – mondja Égerházi. Nem marad el a hazai koncerteken megszokott angklung rázogatás sem, csakhogy ez alkalommal a vendégekkel együtt kerül majd rá sor, így még izgalmasabbnak ígérkezik a koncert záróakkordja.
