„Könyvzárlat van nálunk, a férjem szerint nincs itt több hely” – fogad bennünket Rácz Zsuzsa írónő. Pedig a lakásban látható könyvmennyiség a teljes gyűjteményének csak a harmada lehet: a nagymama örökségéből származó klaszszikusok, a gyerekkori könyvek és az elmúlt pár év olvasmányai. „Jó, hogy itt vannak a hálószobában: elalvás előtti meditációként gyakran végigpásztázom őket: jó emlékezni arra, mikor vettem, mikor olvastam egy-egy könyvet” – mondja Rácz Zsuzsa. Később azért megnyugtat: a könyvzárlat korántsem olyan szigorú, a könyvesbolt havonta egyszer engedélyezett, többórás program –ahonnan biztosan nem tér haza üres kézzel.

„Gyerekkoromban az olvasás volt a kedvenc játékom” – mondja az Állítsátok meg Terézanyut! írónője, aki Tersánszky Józsi Jenő Makk Marci hőstette című regényétől a pöttyös és csíkos könyveken, ifjúsági regényeken át Rejtő Jenőig szinte mindent elolvasott iskolásként. A Makk Marcit hétéves korában saját maga vette le a polcról – ezután már minden születésnapra és karácsonyra könyvet kért a családtól. Olvasással teltek a nyári szünetek is. „A nyári szünet nekem egyet jelentett azzal, hogy végre sokat lehet olvasni. Emlékszem, egyszer egyedül voltam otthon, anyu dolgozott, de készített nekem ebédre káposztás cvekedlit. Annyira szerettem a káposztás cvekedlit – és persze Rejtő Jenőt is –, hogy észrevétlenül, egy ültő helyemben megettem az egész lábas tésztát, és közben kiolvastam A szőke ciklont” – meséli mosolyogva. Nemhiába mondja rá a férj, hogy „betűbetegségben szenved” – amikor olvas, vagy ír, megszűnik a külvilág.

Az angol szak kötelező olvasmányai eleinte kevésbé mentek ilyen gördülékenyen. A féléves amerikai ösztöndíj után viszont Rácz Zsuzsa ráérzett az angolul olvasás ízére is. Amerikában gyakorlatilag az összes pénzét könyvekre költötte, és ideje jórészében a regényeket bújta – melyek csak több részletben és némi túlsúlydíj kifizetése után repültek haza Magyarországra.

Aztán újságíró, író lett: az olvasás, és persze az írás, így ma is fontos szerepet játszik az életében. Inkább kortárspárti, mondja: az éjjeliszekrényen jól megfér egymással Kati Marton önéletrajza, Lynn Barber Egy lányról című regénye és Alicia Erian Abroszfej című könyve. Ám néha a klasszikusok is segíthetnek. Nemrég elővett egy Móra Ferencés egy Jókai-kötetet: „Jól esett lelassulni, elszakadni a saját világomtól. A klasszikusok erre pontosan megfelelőek. A kortárs inkább azért jó, mert azokra a problémákra reflektál, melyek körülvesznek bennünket” – mondja.

A kedvenc könyvet mindig nehéz kiválasztani, így inkább olyanokat említ, akik az utóbbi időben nagy hatással voltak rá: Mark Haddon, Nick Hornby, Háy János, Szécsi Noémi, Erica Jong, Lugosi Viktória, Lovas Ildikó. Egy kitétel van csak: a könyv legyen legalább egy picit humoros, ironikus – „ahogy öregszem, ez egyre fontosabb” – teszi hozzá.

A betűk iránti szenvedélyét kislánya is örökölhette: bár Szofi még csak két és fél éves, már most olvasást játszik.