Hogy miért éppen Skandinávia, arra van egy praktikus felelet: azért, mert a szerző ott járt.

Van azonban egy áttételesebb válasz is, de ebben az alkotó személye játszik fontos szerepet. Arató András képes élményekről úgy számot adni, hogy az egyszerre privát is, azaz ismereteket úgy ad át, hogy egyben egy önmaga által átélt hangulatot is teremt. Ehhez saját pillanatképeit nyújtja át, amely az utazás élményeiről ad számot, egyáltalán általánosítva: az utazásról, mint élmények forrásáról. Érdemes vele tartani, mert elkerüli a tételes ajánlásokat, kötete tényleg útjának forgatókönyve, egy hosszú skandináv kirándulásra kalauzol: így mentünk, ezt láttuk, ez történt velünk, ilyen fotókat csináltam, ilyen emberekkel találkoztam Koppenhágától Stockholmig, ilyen természeti szépségekbe ütköztem, s ilyen benyomásokkal tértem haza.

A szerző bizonyára megbántódik azon, ha a kritikus azt gondolja – úgy profi, hogy közben amatőr. Nem törődik azzal, hogy látszólag mellékes történetet mesél, aprócseprő dolgokra hívja fel a figyelmet, van bátorsága olyan benyomásokkal előhozakodni, amelyeket tényekre szorítkozó útikönyvekben hiába keresnénk, egy író meg monumentálisabb módon építkezne. Arató fotósként is ilyen szerepben érzi jól magát, az esztétikailag míves fényképek mellé habozás nélkül odabiggyeszt olyan felvételeket, amelyeket egy turista készít, legalábbis, ha észreveszi a táj, az építészeti csoda mellett az embert. A napokra bontott könyvnek éppen az esetlegessége fog meg, az, hogy személyes, kíváncsi, de nem tukmál az olvasóra semmi olyasmit, amely a tudálékos, így mindig kissé kioktató útirajz sajátja: „látod, én itt is voltam, ezt is tudtam”.

Norvégia egyik városában megismerkedünk egy mankóval bicegő brazillal, aki így is jól kezeli a labdát, Svédországban láthatjuk, hogy bodegában lángost árulnak, Koppenhága főterén találkozhatunk indián zenészekkel. A többezer kilométeres, 22 napos autóút egészen Lappföldig, majd vissza Brno felé nem regényes kalandokkal, hanem rengeteg olyan élménnyel teli, amit mi is átélhetünk, ha ekkora útra vállalkozunk. És éppen ettől szerethető a szépen megformált kötet, amelynek befejezése szintén ismerős: egyszer csak hátulról a kocsira dudálnak, villognak: Aratóék érzik, hogy megérkeztek Magyarországra, itthon vannak.

Természetesen a recenzió is sejteti, hogy a könyv segítségével nem ismerjük meg minden ízében Skandináviát. De meg akarjuk.

Top 5

1. Stein Aurél: Indiából Kínába/Nagy Sándor nyomában indiába

Palatinus. Az 1943-ban elhunyt Kelet-kutató és régész angliai kiadásait követi a magyar.

2. Szepsi Csombor Márton: Europica varietas

Kossuth. „Változatos Európa”: az 1620-ban megjelent első klasszikus magyar útikönyv.

3. Ernst Künzl: Az ókori róma

Tessloff és Babilon. Mi Micsoda?-sorozat kötete gyerekeknek a Római Birodalom történetéről.

4. Robert L. Stevenson: A kincses sziget

Holnap. Klasszikus utazásos kalandregény az ifjúságnak.

5. Jo Nesbo: Boszorkányszög / Nemeszisz / Vörösbegy

Animus. A Skandináv krimik-sorozat három új kötete.