A sokféleség az a valami, amit imádunk elméletben, csak ne költözzön a szomszédba. A biológiai sokféleség pláne. Hiszen már attól is sikítás veri fel a házat, ha egy darázs berepül az ablakon, hátha még egy pók vagy egy fülbemászó is van a falon. Van, aki hosszas rákészülődéssel megmenti, más viszont egyszerűen agyoncsapja. Éljen csak odakint, valahol messze, de itthon ne zavarjon semmi. Mert igenis kényelmesebb a fotelből bálnákat vagy jegesmedvéket menteni a föld túlsó felén, mint a közvetlen környezetünkben megkímélni az unalmasan megszokott fajokat.

Az immár tíz éve megünnepelhető biológiai sokféleség napja talán épp ebben segíthet. Abban, hogy miközben egész környezetünk hajlik az egyszerűsítésre, a homogenizálásra, s minket is kisebb-nagyobb erővel taszigál vagy épp lökdös az arctalanítás felé, megálljunk egy pillanatra, és hagyjuk előkúszni a józan eszünket. És engedni ennek a cseppet sem divatos, fiatal (kereken harmincéves) kifejezésnek. Tudom, nem könnyű mindezt egy olyan országban, ahol a környezetvédelem jobbára csak különcök szívügye. Ha viszont egy kicsit is engedünk neki, akkor már könynyű belátni, hogy a sokszínűség nem mások érdeke, nem politikai ügy, nem nemzetközi összeesküvés terméke, hanem saját húsba vágó problémánk. A monopolizációs hajlam, a diktatórikus berendezkedés ugyanis a természetben még sohasem vezetett semmi jóra: a sokszínűség voltaképpen önfenntartásunk garanciája. Egy gazdagabb, élhetőbb bolygó előfeltétele.

Persze tudom, igazából ezek csupán kétezernéhány karakterbe zsúfolt közhelyek. Bárki elszavalja őket, ha épp jókor, reflektorfényben kérdezzük. Hiszen tudjuk, hogy ehhez illik igazodni, csak otthon, amikor már lehullt a lepel, amikor már magunk vagyunk, akkor engedjük ki a gőzt: akkor taposunk el bogarat, engedjük zubogni a vizet. S közben épp ezek az apróságok, akárcsak a higany cseppjei, állnak össze valami mozdíthatatlanná, jóvátehetetlenné. Csak az prédikáljon a környezettudatosságról, aki bármikor lemondana a csillogó-villogó fürdőszobájáról, mondta annak idején a filozófiatanárom. Mert ő is tudta: áldozat nélkül nem megy. Környezetünk, sokféleségeink féltését nem a szomszédban kell elkezdeni, hanem egy egyméteres sugarú körben. Körülöttünk. Különben ez is csak egy nap lesz a többi között. És bizony hamarabb fogyhat el a naptár, járhatnak le gondtalan éveink, mint reméljük. A természet ugyanis nem felejt. Még jókedvében sem.

Top 1,5 millió

A tudomány mai állása szerint több mint 1,5 millió állat-, növény- és algafaj él a Földön.

Gerinces állatok (59811 faj)

Emlősök: 5416

Madarak: 9956

Hüllők: 8240

Kétéltűek: 6199

Halak: 30000

Gerinctelen állatok (1203375 faj)

Rovarok: 950000

Puhatestűek: 81000

Rákok: 40000

Korallok: 2175

Egyéb gerinctelenek: 130200

Növények (296326 faj)

Virágos növények – zárvatermők: 258650

Tűlevelűek – nyitvatermők: 980

Páfrányok és zsurlók: 13025

Mohák: 15000

Piros és zöld alga: 671

eGyéb fajok (28849 faj)