Vissza a kezdetekhez: legalábbis ami a látogatószámokat illeti, ott tartunk, ahol tíz évvel ezelőtt. A magyar múzeumok egy darabig diadalmasan a tízmillió fős álomhatár fölött fogadtak látogatókat, 2009-re azonban kilenc és fél millió alá süllyedt a tárlatokra kíváncsiak száma. Nem volt ez másként a kilencvenes években sem, amikor a rendszerváltáskori 13 millióról való hatalmas zuhanással kellett szembesülniük az intézményvezetőknek. Most az esés kevésbé drámai, igaz, legalább ennyire fájdalmas: hiszen nem más, csak az ingyenes múzeum ígérete tudta felsrófolni a látogatószámot 11,6 millióra (2005, 2006), hogy aztán a 2007-es 11,1 milliót a 2008-as 10,18, majd a 2009-es 9,46 millió kövesse.

Mint emlékezetes, aMedgyessy-kormány 2004 májusában, az Európai Unióhoz való csatlakozás örömére vezette be az „ingyenes múzeumot”, amely aztán a deklarációt követő szakmai kidolgozás során sajátos formát öltött. A tíz legnagyobb, javarészt budapesti, állami tulajdonban lévő, országos gyűjtőkörű múzeum került ebbe a körbe (tagintézményeivel együtt), és az ő kínálatukból is csak az állandó kiállításokat lehetett ingyen megtekinteni. Az intézkedés a számok szintjén nagy sikert hozott, hiszen míg 2003-ban 4,1 millióan mentek be ingyen a múzeumokba, a 2004-es (csonka) évben már 6,5 millióan. 2006-ban 6,3 millió, egy évvel később 5,5 millió nem fizető látogatót jelentettek az intézmények. 2008-ban, amikor január elsejével a Gyurcsány-kormány visszavonta ezt a kedvezményt, az ingyenesen belépők száma 4,4 millióra apadt. (Annak ellenére, hogy a kabinet, mintegy kárpótlásként, a nemzeti ünnepeken és havi egy hétvégi napon továbbra is biztosítja az érintett intézményekben az ingyenes látogatás lehetőségét.)

Érdekes ugyanakkor megfigyelni, hogy a teljes árú jegyet vásárlók száma a vizsgált időszakban korántsem mutat ilyen jelentős szórást. 2003-ban 2,7, 2006-ban 2,5, 2008-ban 2,6 millió ember vette meg a legdrágább belépőt a múzeumokba. (A kedvezményes jegyek számai így alakultak: 2003: 3,1, 2006: 2,7, 2008: 3,1 millió.) Amiből lényegében az következik, hogy az „elszántmúzeumlátogatók” tömege – idesorolhatjuk a tárlatnézéstől eltántoríthatatlanokat csakúgy, mint az iskolai program keretében múzeumba cipelt diákokat – nagyjából állandó az országban, és ezen a nagy pedagógiai kísérletnek tekinthető ingyenesség nem sokat változtatott.

Nagy kérdés persze, mégpedig olyan, amelyre aligha kapunk valaha egzakt választ, hogy kik voltak azok az ingyenes látogatók, akik néhány évre milliós nagyságrendben megtöltötték az állandó kiállítások termeit (magyarán: még csak nem is a „nagy durranások”, a csinnadrattával övezett, s persze fizetős időszaki tárlatok vonzották őket), hogy aztán úgy eltűnjenek a múzeumok világából, mintha sosem lettek volna ott.

Egyik megoldásként kínálkozik az a megfigyelés, hogy az érintett múzeumok javarészt a főváros legfrekventáltabb pontjain, turistalátványosságainak közelében vannak, előfordulhatott tehát, hogy nemcsak a művelődni, hanem a megpihenni, hűsölni, felfrissülni vágyókat is fogadták a szóban forgó években. Tény viszont az is, hogy az ingyenességgel „sújtott” intézmények a kieső bevételért állami kompenzációt kaptak, s hogy mennyi nem fizető látogató fordult meg náluk, azt a kiadott, úgynevezett 0 forintos jegyekkel tudták igazolni. A számok mindenesetre valódi tömegekről regélnek. 2006 és 2008 között a Mezőgazdasági Múzeumban 167 ezerről 72 ezerre, a Magyar Nemzeti Galériában 176 ezerről 97 ezerre, a Magyar Nemzeti Múzeumban 134 ezerről 101 ezerre, a Szépművészetiben 217 ezerről 66 ezerre csökkent az ingyenes látogatók száma. (Érdekes adat ugyanakkor, hogy a Közlekedési Múzeumban nőtt, a szentendrei skanzenben pedig lényegében nem változott ez a szám. Tény viszont, hogy az előbbi múzeum jelentősen bővítette tevékenységi körét, az utóbbi pedig az ingyenesség idején is igencsak fapados szolgáltatásokat ajánlott a nem fizető látogatóknak.)

Habár a 2000-es években a múzeumok száma csaknem 800-ról 650 körülire csökkent (ennek nem holmi brutális intézménybezárás, hanem egy alapos felülvizsgálat, azaz a rendszerváltáskori megszűnések elkönyvelése az oka), tagadhatatlan az is, hogy a múzeumokra irányuló nagyobb figyelemnek és a célzott állami programoknak hála az intézmények a korábbinál lényegesen több időszaki kiállítást rendeztek, és – különösen vidéken – számos állandó tárlatot is felújítottak. Ennek tulajdonítható elsősorban, hogy ingyenesség ide vagy oda, a jegybevétel a 2005-ös 2,8 milliárd forintról 2007-re 4,3 milliárd forintra nőtt. (2008-ról sajnos nem áll rendelkezésre ilyen adat, a 2009-es összesítések pedig még nem készültek el.)

Ami a látogatói toplistákat illeti, az éllovasok mezőnye az utóbbi években csak annyit változott, hogy az első helyet láthatóan a Szépművészeti Múzeum bérelte ki magának: 2008-ban 524 ezer, tavaly 487 ezer érdeklődőt fogadott. Magyarán, minden huszadik múzeumlátogató itt fordult meg, ahogy egyébként a „százezresek klubjába” bejutott 21 intézmény könyvelheti el az összes belépő csaknem felét is. Ebben az elit társaságban tavaly találhattunk két, lényegében ingyenes tárlatot (a szilvásváradi Szabadtéri Erdészeti Múzeumot 231 ezer és a Monostori erődben lévő Sütőipari Emléktárat 106 ezer látogatóval), ott van a Helikon Kastélymúzeum 393 ezer és az örök toplistás egri vár 360 ezer érdeklődővel, akárcsak az ismertebb országos intézmények és azok, amelyek a leglátogatottabb nyári turistacélpontok közelében állnak.