A Géniusz tiszteletét tette
Miután a Gödör Klubban két órán keresztül hallgathattuk Underground kvartettjével, biztosak lehetünk abban, hogy mondjuk negyven esztendő múlva ő is egyike lesz azoknak, akiknek a kor géniuszai emléket fognak állítani.
Ehhez persze jó lenne először abban biztosnak lenni, hogymajd akkor is lesz dzsessz és nemcsak valamiféle poros múzeumi tárgyként tekint az utókor például egy szaxofonra; de Potter munkásságát alapul véve van okunk reménykedni. A még mindig csak negyven felé közelítő szaxofonos már most olyan életművel büszkélkedhet, amivel sokan még egyszer ennyi évvel a hátuk mögött is elégedettek lennének. Eseté ben értelmetlen a közreműködői listát sorolni, mert tényleg mindenkivel játszott, aki számít, még Magyarországon is láthattuk Dave Holland és Herbie Hancock zenekaraiban. Az Underground megalapítása óta (2004) pedig ő a „Hang”, aki leginkább hivatott jellemezni a mai modern New York-i törekvéseket. És itt természetesen nem csak a hangzásról van szó, ahogy kezében megszólal a tenorszaxofon, hanem a hozzáállásról, arról a komplex gondolkodásról, amely a dzsessztörténelem tapasztalatain alapul, magában hordoz egyfajta klasszikus műveltségeszményt, miközben nagyon pontosan látja, mely úton érdemes továbbhaladni. Potter kicsit európainak is tekinthető szemlélete miatt (és nem csak azért, mert felesége magyar), merészen kezeli a nagyobb formákat és most sem fukarkodott a negyedóránál hosszabb szerzeményekkel; sőt, néha szvitszerűen egybeszőve, többtételes műként játszotta azokat a zenekar.
Általában poszt-bop szaxofonosként jellemzik Pottert, amit viszont hamar felülír a történetmesélős attitűd, az önéletrajzi indíttatású művek (például a Vertigo című lemez, ami egy szédüléses tünetekkel járó betegség után készült) – és már rögtön nem a stiláris beskatulyázás a lényeg (már csak azért sem, mert Potter minden stílusban otthonosan mozog). Az Underground új lemezének magyar címe van: Ultrahang. Könnyű kitalálni, a gyermekszületés előtti vizsgálatok inspirálták a címadó darabot, amely a koncertet nyitotta. Amit Kodály országában ostinatónak nevezünk, az a dzsessz nyelvén groove; a lényeg a ciklikusan ismétlődő ritmus, és az Ultrahang darabjai többnyire ezekből az okosan kitalált alapokból építkeznek. Egyfelől. Másfelől a szárnyaló szólók, a figyelmes zenekari összjáték és a nagyon pontos szerkezet uralkodik. A több réteg azonban nem elválasztható egymástól, a másodikként eljátszott Time’s Arrow ötnegyedes groove-ja egyben megrajzolja a téma dallamvonalát is, majd szépen becsusszan a szólók alá. A zenekari felállás most némileg módosult: az Undergroundban különös módon a billentyűs Craig Taborn játssza a basszust a szőnyegszerű harmóniák mellett; őt Fima Ephron basszusgitáros helyettesítette. A gitáros Adam Rogers Rumples című szerzeményében megfigyelhettük, hogy a basszus és dob miképpen alkot közösen példaértékű ritmusszekciót kvázi unisonóban, amihez Potter és Rogers nagy ívű szólói társultak. Rogers egyébként is külön fejezetet érdemelne sajátosan tördelt, hol a countryból, hol valahonnan Jim Hall hagyatékából merítő játékával – Potter mellett a másik főszereplő kétségkívül ő volt. Másfél éve az A38-on tartott koncertet az Underground, akkor a dobos Nate Smith keltette örvény ragadta magával a közönséget, most pedig csak egyszerűen konstatálhattuk, hogy kevés jobb dobos van ma a Downtownban.
Az új lemezről bemutatott öt szerzemény mellett kettő új darabot és ráadásképpen a Radiohead Morning Bell című dalának feldolgozását játszotta az Underground. Potter kvartettje még csereemberrel is a végletekig kiérlelt produkciót nyújtott. Talán csak James Carter és Joshua Redman említhető Potter mellett a technikai képzettség és letisztultság e magas fokán. Ezek a zenészek már bőven a nagy ikonok előtt járnak hangszerismeretben, őket a tudatos munka, az elszántság és persze a tehetség emeli a többiek fölé. Hogy Potter basszusklarinéton is legalább olyan remek játékos, mint tenorszaxofonon, csak mellékszálnak tűnik akkor, ha arra gondolunk, hogy zenéje önmagában szimbolizálja mindazt, ami ma a dzsessz szó hallatán eszünkbe juthat.
