Élménygazdaság a belvárosban
A disznó tényleg nagyobb,mint a tyúk? – csodálkozott rá a tényre a keszthelyi Georgikon Majormúzeum tavaly nyári táborában egy kislány, majd nyomban meg is indokolta különös kérdését. Tankönyvének egyik rajzán éppen akkorának látszik ugyanis a tyúk, mint a disznó.
– Rendszeresen szembesülünk a Majorbéli kaláka nevű nyári táborainkban azzal, hogy a gyerekek, de sokszor még szüleik is rettentő keveset tudnak a haszonállatokról, a gazdasági növényekről és a különféle mezőgazdasági gépekről. Emiatt pedig gyakorta ütközünk nehézségekbe: hogyan mutassuk be nekik például a különleges cséplőgépeinket, préseinket, ha még csak nem is hallottak korábban ilyen eszközökről? Mindez szerepet játszott abban, hogy eltökéltük, létrehozunk egy, a századfordulót idéző gazdaságot, ahol a látogatók megismerkedhetnek a korabeli mezőgazdasági módszerekkel, eszközökkel, valamint az állattartás, növénytermesztés alapjaival – mondja Szabóné Lázár Ibolya, a múzeum igazgatója.
A belváros szélén lévő múzeum 1,2 hektáros kertjében hoznák létre a gazdaságot: baromfiudvart, istállót építenének, szántót, gyümölcsöst, veteményest alakítanának ki. A tervek szerint a gazdaságban – amelynek mintegy 200 milliós költségét pályázaton szeretné elnyerni a múzeum –, nemcsak nézelődhetnek majd a látogatók, hanem segíthetnek is a „háztáji” munkálatokban, például az állatok ellátásában, a kosárfonásban, a kukoricamorzsolásban. Vagyis – magyarázza az igazgató – egyfajta élménygazdaságként működtetnék a majort.
Szabóné Lázár Ibolya szerint elsődleges céljuk az ismeretterjesztés, de akad más érv is az élménygazdaság létrehozása mellett: emléket állítanának a majorban két évszázados múltra visszatekintő mezőgazdasági tevékenységnek. Itt működött 1797-től 1848-ig Európa első agrár-felsőoktatási tanintézetének, a Georgikonnak a tangazdasági központja. Az igazgató nem titkolja azt sem: nagyon bíznak abban, hogy a gazdaság révén élőbbé – divatosabban: „interaktívabbá” –, így pedig népszerűbbé tehetik a múzeumot, hiszen nagy szükségük lenne a látogatószám növelésére. Évente ugyanis mindössze 5–10 ezren keresik fel a kiállítást, ami különösen annak tükrében meglepően „gyenge” eredmény, hogy a múzeum páratlan a maga nemében.
Itt látható például a híres, éppen az idén százéves Fowlerféle kétgépes gőzeke, amelynek Közép-Európában nincs párja, ráadásul kifogástalan állapotban van – épp a napokban tette le a műszaki vizsgát –, így évente néhány alkalommal felfűthetik, és bemutatót tarthatnak vele. De ritkaságnak számít a traktorgyűjtemény is. Az országban kizárólag itt látható az első magyar, 1923-ban gyártott Hofherr traktor, s kuriózum a majorvilágot, a cselédéletet, az állattenyésztést, a szőlőtermesztést, a borászatot és a keszthelyi agrároktatás történetét bemutató tárlat is. Mindez ráadásul különleges, műemléki környezetben látható: a valamikori majorgazdaság egykori istállójában, juhhodályában, négyszintes magtárában, pincéjében állították ki a gyűjteményt.
– Sajnos hiába érik egymást nálunk a mezőgazdaság-történeti ritkaságok, az elmúlt években be kellett látnunk, hogy egy különleges eke vagy prés már nem csigázza fel a turisták érdeklődését, ők mind inkább aktív élményekre vágynak – mondja az igazgató.
– A majormúzeumban jóformán csak akkor van telt ház, amikor beindítjuk a százéves gőzekét, vagy megrendezzük a géptalálkozót, amelyre az ország minden részéből érkeznek traktormatuzsálemek. Reményeink szerint azonban ezeket a programokat, az állandó kiállításokat jól kiegészíti majd, a múzeumot pedig az év minden napján vonzóvá teszi az élménygazdaság.
Ha minden a tervek szerint alakul, akkor két éven belül nyithatják meg a századfordulót idéző majort, amely –amellett, hogy turisták ezreit csábíthatja a majormúzeumba – „élő” bizonyítékkal szolgál majd a kétkedő gyerekeknek: a disznó tényleg nagyobb, mint a tyúk.
