A Metallica és az Iron Maiden két-két koronggal van jelen a listán (előbbi az 1984-es Ride the Lightninggel a negyedik helyre került, utóbbi az 1982-es The Number Of The Beasttel a második, a két évvel későbbi Powerslave-vel a tizedik helyre volt jó). A tízes élbolyban amúgy csupa nagy név van – Guns N’ Roses – Appetite For Destruction (1987), Slayer – Reign In Blood (1986), Megadeth – Rust In Peace (1990), Back Sabbath – Paranoid (1970), ACDC – Black In Black (1980). Talán az egyetlen kivétel a Panthera (Vulgar Display Of Power – 1992), amely a maga idejében is inkább rétegzenének számított.

Kimondottan tanulságos olvasmány az említett albumok „korfája”. A közönség ítélete szerint a heavy metal legdicsőségesebb korszaka a 80-as évekre esett: az első tízből hét lemez ebben az időszakban született. (Sőt ha tekintetbe vesszük, hogy a Rust In Peace dalait 1988–89-ben írták, és a legtöbbet 1989-ben fel is vették, a Megadeth lemezét is nyugodtan ide számíthatjuk –ráadásul ezt az albumot a stílusa is egyértelműen a 80-as évekhez kapcsolja). A kor alapján tehát valójában csupán két kakukktojást találunk: az egyik a Paranoid (amelynek a jelenlétét egy ilyen listán valószínűleg kevesen vitatnák), a másik pedig a már említett, több szempontból is meglepetésnek tekinthető Panthera.

A tízes albumtoplistáról legalább öt a közeljövőben élőben is hallható lesz Budapesten: a Megadeth jelenlegi (júniusban hozzánk érkező) turnéja teljes egészében a Rust In Peace-re épül, a május közepén nálunk fellépő Metallica átlagosan nyolc számot játszik a Master Of Puppets-ről és a Ride The Lightningről a World Magnetic Tour állomásain, és az augusztusban érkező Iron Maiden turnéprogramján is szerepelnek a Powerslave és a The Number Oft The Beast klasszikusai.