Amikor a tűzfal mozgásba jön
– A két választás közötti hónapok holt időként nehezednek a művészekre. De én nem törődöm vele. Ignorálom a politikát. Ha nem így tennék, nem is lett volna érdemes belekezdenem az egészbe. Pénz és befolyásos támogatók nélkül amúgy is csak a vakmerőségig elszántak fognak bele nálunk bármibe is. A reménytelenség ellen kerestem a kapcsolatot más országok művészeivel. Nem chateltünk, inkább elküldtük a műveinket egymásnak. Ki mit csinált aznap, jutott-e előbb az álmaiban. Az első két pályázatot a Game 1., 2-t még a myspace-en indítottam, azután láttam, hogy mindenki áthúz a Facebookra, így ott vertem új tanyát. Ott – no és a saját honlapomon – istvanocztos.com – hirdettem meg a Game 3-t. Az első nemzetközi pályázat valóban játék volt – három rajzomat kellett befejezni, újraalkotni –, a harmadik viszont valódi alkotásra hívott: képzőművészeti alkotásokat kértem erzsébetvárosi tűzfalakra – önti rám egyszuszra az „Élő Tűzfalak Budapest” projekt születésének előzményeit Ocztos István, az Akácfa, Dob utca, Klauzál tér házai között bolyongva.
– Harminc-negyven üres, omladozó tűzfal meredezik itt néhány száz méteren belül – magyarázza az építészmérnökből díszlettervezővé, majd képzőművésszé avanzsáló, leendő tűzfalfestő széles mozdulattal határolva a teret.
– Ezek nem foghíjakat körbeölelő házfalak, amelyek idővel eltűnnek, hanem a „homlokzati síkok eltéréséből adódó”, örökre itt maradó hatalmas, kihasználatlan felületek. Kihagyhatatlan lehetőségei az alkotásnak.
Ezek közül választottam ki hármat, majd arra kértem mindenkit, tervezzen ide valamit. Összesen 152 alkotás érkezett a világból Ausztráliától Chiléig és vissza. A pályázók csaknem fele magyar. Néhányan tértől függetlenül alkottak, mások figyelembe vették a történelmi belvárosból adódó sajátosságokat. S ez nem a távolságtól, inkább az érzékenységtől függött. Egy ausztrál lány például egy felfelé araszoló autót álmodott a falra, mások házbelsőt ábrázoló fotókollázst képzeltek ide. De akadt olyan is, aki egyszerűen lángvörösre mázolta volna a falat.
Egy biztos: nem szeretnénk vizuális támadást intézni az itt élők ellen. Nem brutálisat szeretnénk, inkább befogadható kreativitást. A program egyébként nem csupán a szemnek szól. A többnyire rossz állapotban lévő tűzfalakat szigetelnék és korszerűsítenék – beleértve az ereszcsatornák, hófogók, cserepek pótlását, javítását is. A zsűrizett műalkotások egyszerre javítanák az épület fizikai állapotát és esztétikai megjelenését – teszi hozzá Ocztos István.
Az egyelőre még önmagát is formáló „Élő Tűzfal Budapest” csoport felvette a kapcsolatot a kerületi és a fővárosi önkormányzattal is. Az előbbitől 8–10 tűzfal átalakítására kértek elvi engedélyt, az utóbbival az együttműködés lehetőségeiről tárgyaltak.
– Ha egy tíz perc alatt bejárható sugarú körben legalább tucatnyi házfalat borítana műalkotás, akkor az idegenforgalmi attrakcióvá válhatna. Budapest a „festett tűzfalak városaként” olvaszthatná egybe a múltat és a jövőt, egymás mellett mutatva be a magyar és a nemzetközi művészeti törekvéseket. A jelképteremtés világtrend, nekünk se ártana a hidak, a Vár és a Hősök tere mellé odatenni valami új látványosságot – mutat rá az ötletgazda, aki még ennél is messzebbre menne. Kisebb (másfél méteres) vagy életnagyságú (öt méter) maketteken, vándorkiállítás keretében külföldre is elvinné a budapesti tűzfalakat.
Tervei között szerepel egy kulturális adatbázisként működő honlap létrehozása, illetve egy kétnyelvű könyv kiadása Erzsébetvárosról, a tűzfalakról, az alkotásokról és a programról. A kérdés csupán az, hogy akad-e hozzá támogató. Ocztos István bizakodó. Úgy véli, hogy az önkormányzatok, a szakmai befektetők és civil támogatók is megtalálhatják a saját sikerüket a projektben. A keresgélésben sem hagyják őket magukra, hiszen számos bemutatkozó programot szerveznek. Legközelebb az Urbitális Majális keretében, május 15-én vetítik a Dob utca 48. falára a pályázatra érkezett műalkotások néhány tucatnyi, válogatott darabját.
Útbaigazít két turistát, kezet ráz a kávézóba betérő fodrászával, köszönti a babakocsit toló hölgyeket, és közben csendesen mosolyog azon a kérdésen, hogy mit is szólnának tervezett akciójához a helybeliek.
– Miért örülnének neki? Azt hiszik majd, hogy már megint az ő pénzüket csesszük el valami hülyeségre. Azután megszeretik, és mindenhová ilyet kérnek, mintha csak az ő ötletük lett volna.
