A debreceni Csokonai Színházban ezekben a hetekben játsszák a Mogyeszt P. Muszorgszkij által komponált Borisz Godunov című operát, amelynek premierje bizonyos értelemben „ősbemutatónak” tekinthető Magyarországon: a cívisvárosban ugyanis a világhírű műnek az oroszul előadott ősváltozatát láthatjuk, amelyet a hazai operákban eddig még nem játszották soha.

Az 1839-ben született és 1881-ben elhunyt orosz zeneszerző az Alekszandr Sz. Puskin azonos című írása alapján szerzett művet két változatban írta meg, ráadásul az 1874-ben keletkezett második verziót – Muszorgszkij halála után – a barátja, Nyikolaj A. Rimszkij-Korszakov még jelentős mértékben át is dolgozta. A Rimszkij-Korszakov-féle átiratban bizonyos részek hiányoznak az eredeti műből, sőt a hangszerelés is teljesen más alapokra épül. A nagyközönség a Rimszkij-Korszakov-féle átdolgozásban ismerte meg a Borisz Godunovot szerte a világon, olyannyira, hogy – habár más országokban már ismert és népszerű az eredeti mű is – Magyarországon mindmáig nem ismerhettük meg az ősváltozatot.

A különleges debreceni előadás rendezője Vidnyánszky Attila, dirigense Kocsár Balázs, a színház zenei vezetője, a címszerepet pedig az ismert orosz basszista, Nyikita Sztorozsev játsza. A bemutató előzményeiről Kocsár Balázs érdeklődésemre azt mondta, hogy mintegy tíz éve foglalkoztatja a Borisz Godunov témája, azóta, hogy 1999-ben felkérték a Szabó István filmrendező által a Magyar Állami Operaházban a Rimszkij-Korszakov-féle változat alapján rendezett, magyar nyelven előadott opera karmesterének. Ez végül nem valósulhatott meg – Kocsár Balázs ugyanis három évre Frankfurtba szerződött –, de akkor fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy az igazi művészi kihívást az ősváltozat színpadra állítása jelentené.

Kocsár Balázs

– Nem a tradicionális Borisz Godunov sokadik újrafogalmazása izgatott, hanem az, hogy mi lehetett Muszorgszkij eredeti szerzői szándéka – fogalmazott Kocsár Balázs.

Mint mondta, ennek az az oka, hogy csak a Muszorgszkij által írt két ősverzió alapján érthetjük meg az orosz zeneszerző zsenijét, azt a – számára végső soron tragikusnak tekinthető – mozzanatot, hogy zenei gondolkodása és operaszerzői újításai révén évtizedekkel megelőzte a saját korát. Kocsár Balázs szerint Muszorgszkij teljes mértékben szembefordult a műfaj hagyományos jellegzetességeivel, annak bevett és divatos sablonjaival – s ezt a máshoz szokott korabeli közönség természetszerűleg nem méltányolta.

– Abban a korban, amikor primadonna, díva és „bravúrária” nélkül elképzelhetetlen volt egy opera, Muszorgszkij úgy döntött, hogy az ő művében, amelyet persze Puskin nem librettónak készült írása inspirált, ilyesmi egyáltalán nem lesz – fűzte hozzá a karmester. – Rimszkij-Korszakov pedig épp ezeken a pontokon nyúlt bele a műbe, hogy azt a közönség számára élvezhetőbbé tegye. Holott az ősváltozat zenéjéből és dramaturgiájából olyan furcsa és nyers frissesség árad, olyan izgalmas, dinamikus és tömény erő, ami engem zeneszerzőként is lenyűgöz. Fontos megemlíteni, hogy az eredeti Borisz Godunov nem hosszú opera: a Rimszkij-Korszakov-féle, több mint háromórás előadás helyett az ősverzió mintegy kétórás.

Arra a kérdésemre, hogy miként sikerült a darab címszerepére a világ operszínpadain jól ismert Nyikita Sztorozsevet szerződtetni, Kocsár Balázs elmondta: meghallgatásokat tartottak Németországban és Oroszországban is, és Sztorozsevhez végül egy külföldi ügynökségen keresztül jutottak el. A világhírű basszistának egyébként nem ez az első magyar vonatkozású produkciója, hiszen az elmúlt években énekelt Eötvös Péter zeneszerző több nyugat-európai nagyvárosban bemutatott, Három nővér című operájában is.

Jó hír az előadás iránt érdeklődők számára, hogy – habár több szerepet kettős kiosztásban adnak elő – a címszerepet minden előadásban Nyikita Sztorozsev játssza. Debrecenben az évad végéig összesen nyolc alkalommal tekinthetjük meg az operát, de idén nyáron kétszer előadják majd a budapesti Margit-szigeten is.