– Talán a gyerekkönyv az egyetlen műfaj, ahol az illusztrátorok munkája egyenrangú az íróéval. Miért nem lehet ez így a felnőtt irodalommal?Miért koptak ki a regényekből a kísérő rajzok?

– Nehéz kérdés. Talán azért, mert nálunk a könyv elsősorban szövegközpontú. Még az illusztráltak is. Sokkal nagyobb hangsúlyt kap a szöveg, a kép sok esetben szinte csak mellékes kísérő. Mostanában kezd ez kicsit megváltozni. Végre! Hiszen egy illusztrált könyv akkor igazán szép és harmonikus, ha a szöveg és az illusztráció egyenrangú, ezzel erősíti egymást. Szeretem, ha egy könyv annyira szép, hogy hívogat, fogjam meg, nyissam ki és olvassam el. Egyébként jelennek meg illusztrált felnőtt könyvek is, legutóbb egy Weöres-kötetet vettem meg magamnak Keresztes Dóra illusztrációival. Nagyon szép könyv.

– Schein Gábor meséjéhez készült rajzaival nyerte el az Év illusztrátora címet. Milyen egy jól illusztrálható mese?

– A sors ajándéka, hogy ez a mese megtalált engem. Szeretem azt a mitikus, kicsit misztikus, szürreális világot, amelyet ez a verses mese megjelenít. Különleges atmoszférája van, amely közel áll az én világomhoz. De a rajzok kiindulópontja természetesen a szöveg marad. Ugyanakkor egy illusztráció akkor lesz igazán izgalmas és akkor lesz létjogosultsága, ha nemcsak másolja a szöveget, hanem hozzáteszi az illusztrátor megfogalmazását is.

– Ebben az agyonvizualizált világban, ahol a képzeletet egyre jobban tompítják a készen kapott képek és filmek, mi lehet a szerepe az illusztrációnak?

– Nagyon nagy szerepük van. Csak fontos, hogy a gyerekek kezébe igényes könyvek kerüljenek. Hogy egyáltalán könyvek kerüljenek a kezükbe. Nagy különbség van egy olyan gyermek között, aki pici korától a televízió hatása alatt nő föl és aközött, aki nagyon sokáig nem is tudja, hogy mire van az a nagy doboz valójában. Az, hogy milyen lesz az elkövetkező évek képi kultúrája, mennyire lesz igényes vagy sem, és milyen hatást tud majd gyakorolni a környezetünkre, az nagyban függ attól, hogy milyen minőségű könyvek kerülnek a gyermekeink kezébe.

– Az elektronikus könyvek már megjelentek a piacon. Nem tart attól, hogy a szépen rajzolt gyerekkönyveket is kiválthatja idővel az elektronikus forma?

– Nem hiszem, hogy ez bekövetkezhet. Én a mai napig képtelen vagyok hosszabb szöveget a monitorról olvasni. Ráadásul nekem a könyv, akárcsak másnak, mint tárgy is nagyon fontos. Ebben reménykedem.

– Ha épp nem kapnak díjat vagy nem rendeznek kiállítást, alig beszélnek az illusztrátorokról. Hogyan látja: nőtt vagy csökkent az elmúlt években a szakma presztízse? Vagy kicsit még mindig mostohagyerekei a könyvszakmának?

– Az utóbbi években, azt hiszem, történt előrelépés ezen a téren, köszönhetően a Magyar Illusztrátorok Társaságának, a Gyermekkönyvszerzők és Illusztrátorok Egyesületének és azoknak a kiadóknak, amelyek igényes, magas művészi színvonalú gyermekkönyveket adnak ki. De azért még mindig messze vagyunk attól, ahogyan külföldön megbecsülik az illusztrátorokat. Például ismertség tekintetében. Külföldön arra is energiát fordítanak, hogy a legjobb illusztrátorokat megismerjék az olvasók. Kíváncsi lennék, ha itthon valakinek fel kellene sorolnia néhányat, akkor hogyan boldogulna. Persze, az elmúlt tizenöt év mégsem múlt el nyomtalanul: a legjobbak itt is kezdenek már kilépni az ismeretlenségből. Főként a kiadók tesznek ezért. De még a folyamat elején járunk.