A Mamó egy korán árvaságra jutott, nagyanyjához dugott kis árvácska-leány emlékeit mondja el rendkívüli nyelvi erővel, a kisgyermeki szem ártatlanságával, a gyanútlanság lebegő pasztellszíneivel. A könyv egy-két oldalas lírai betétek füzére: ezek nem helyettesítik, hanem kiegészítik, gazdagítják, itt-ott elmélyítik egymást. A főszereplő a kislány, aki éppen ki akarja találni a világot, szeretné megszerezni a saját szavait, megismerni az embereket, a tárgyakat, a mezőt, a hajszálat. És mit is végül? Az igazságot. A középpontban Mamó alakja áll. Milyen ez a kék falú házban éldegélő, kérges szóval élő, mégis gondoskodó nagymama? Szigorú, kedves és boszorkányszerű; parasztian egyszerű és túlvilágian fenyegető; amolyan gondviselő javasasszony.

Az író naivitást színlelő, lágy és megvesztegetően hajlékony, képekben sokrétűen kibomló nyelven mutatja be e zárt érzelmi mikrokozmosz levegőjét. Karcsú kis könyve távolról emlékeztet Móricz Árvácska című remekművére – persze nem érheti el annak mélyre tekintő, nagy érzelmi anyagokat mozgató összetettségét. A Mamó szemléletében és kis szerkezetet kedvelő kompozíciós vonzalmaiban inkább a közelmúlt egyik-másik filigránjára emlékeztet, például Györe Balázs apakönyveire vagy Ágota Kristóf szikár látomásaira. A könyv erejét nem lélektani mélymerülése, nem ábrázolásának tágas horizontja, nem koraérett bölcsességet sugalló modora adja, hanem valami egészen más.

Talán azt mondhatnánk: a szemérmesen költői nyelv, az érzelmi háttéranyag méltányos ecsetelése, a képekben kibomló lírai modor, a regionális színeket is készséggel alkalmazó stílus, tehát a prózai mozaiksor alaphangjának meggyőző tónusa és művészi színképvilága. Máté Angi már tud valamit a gyerekkori magányról, a korai árvaságról, a néma egyedüllétben lezajló ínségről. Könyve olvastán az a benyomásunk: a világnak azokon a gyerekkori lélekföldrajzi tájain, amelyek Isten és ember háta mögött helyezkednek el, valahogy kibogozhatatlan és életre szóló egységben jelennek meg a világ jó és rossz juttatásai. A Mamó olvasása közben újra tudatára ébredünk: bármennyire fenyegető a mostoha sors egy kis palánta szemében, a gyermekkori Rossz a későbbi érett kori tapasztalat összes jegyét híven elővételezi.

Máté AngiMamója nemcsak a zsengekori szorongattatások emlékszálaiból szőtt költeményes töredéksor, hanem valahogy mindannyiunk kezdeti tapasztalatainak kisenciklopédiája is. Remek első könyv, amely későbbi remekművek kezdőpontja lehet.

Máté Angi: Mamó Koinónia kiadó, Kolozsvár, 2009, 118 oldal, 1200 Ft