Kispolgári hedonista: lapos házasságából minden pénteken a magyar madame kuplerájába szökik, ahol egyszerre elégíti ki összes szenvedélyét: kaviárt eszik és rajnai vörösbort iszik, mindeközben két gömbölyded szőke szórakoztatja – az egyik vele szemben ül és sakkpartit játszik a főrendőrrel, a másik az asztal alá mászik és olyasmit csinál, „amit már a történelem előtti népek is ismertek”.

Mock szakértelme, emberismerete és szimata tagadhatatlan. De fő módszere nem a logika. Ő a „satuban” hisz. Magyarul boldog-boldogtalant megzsarol, satuba fog, így aztán a delikvens énekelni kezd, és azt csinálja, amit Mock parancsol. A tanácsos úr remekül egyensúlyozik a két tábor (a régi éra szabadkőműves elitje és az egyre inkább teret hódító nácik) között. Mindenkiről tud ugyanis valamit, amivel satuba foghatja.

Marek Krajewski azonban nem elégszik meg egy detektívvel. A derék és gyermektelen Eberhard kap egy fiatal segítőtársat is, egyenesen Berlinből. Az árvaházban felnőtt Herbert Anwaldt igazi noir-nyomozó: cinikus, a női nemből végleg kiábrándult alkoholista, akinek azonban vág az esze, mint a beretva. Eberhard és Herbert rögvest egymásra találnak, s oly elválaszthatatlan társak, atya-fiúi jóbarátok lesznek, akár Stephan Derrick rendőrfőfelügyelő és Harry Klein segédnyomozó.

Krajewski a vérrel és a horrorral sem spórol. Nincs sunyi méreg, diszkrét szívdöfés, hangtompított lövés. A tizenhét éves Marietta von der Malten kisasszonyt, a város nagy hatalmú, szabadkőműves bárójának egyetlen leányát gyilkosa előbb megerőszakolja, majd felvágja hasüregét, hogy azt skorpiókkal szórja tele, ezután az áldozat vérével rejtélyes szöveget ír a szalonkocsi tapétájára. Gyengébb idegzetű olvasóknak nem kifejezetten ajánlott ez a bűnügyi regény, a szerző ugyanis meglehetős élvezettel ecseteli a borzalmas részleteket. Például: „Belei az összeszabdalt test mellett fodros halomban terültek el.” De szerepelnek a kín-menün egyéb nyalánkságok is: mézzel bekent férfi nemi szervre darazsak küldése, fogorvosi kínzások, brutális akasztás stb.

Szerzőnk (aki civilben a wroclawi egyetem klasszika-filológusa) derakasan teletömi a krimibőröndöt mindenféle tarka holmival, mintha attól rettegne, sehogy se elég érdekes és színes a sztorija. Van itt minden, zizi-málna-körhinta: meleg nácik, rejtői kikötői vagányok, minden rendű és rangú prostituáltak, rejtélyes szabadkőművesek, sátánista szekta Törökország és Perzsia határán, kegyetlen keresztes lovagok, jövőbe látó epilepsziás zsidó, perverz sémiprofesszor, üzbég Stasi-őrnagy, hasismámorban úszó vén jezida sámán, török Gestapo-vendéggyilkos, Malak Tausz, a páva alakú gonosz isten, morfinista pornószínésznő... Azután óriási orgiák, kupleráji előadások, számos gyilok, öldöklő skorpiók, sok-sok ármány, és persze bosszú minden mennyiségben. Mert Krajewski misztikus krimijéből az derül ki, hogy ezen a kies bolygón mindent a bosszúvágy irányít, az ember nevű, skorpiótermészetű kéjenc sokmindennel képes kényeztetni magát, de a legédesebb élvezet mégis a bosszú mézes-bódító gyümölcse.

A Halál Breslauban kegyetlen és perverz történelmi krimi az egykori német város precíz díszletei között. Kicsit talán túlzsúfolt, túlvariált, túlbonyolított mű. Valószínűleg nem fog a műfaj klasszikusai közé kerülni (mondjuk Lengyel Péter Macskaköve mellé), de remek olvasmány, kellemes hároméjszakás kaland. Pazar karakterek, jó adag misztika, az utolsó lapig kitartó feszültség.

Marek Krajewski: Halál Breslauban Magvető, 319 oldal, 2990 Ft