A húszesztendős Terry Service vall legtitkosabb óhajairól. Az árva fiú, akit kilencévesen fogadott örökbe a Riding család, hogy a gyilkos apával terhelt nyomornegyedből a Rivers Hall-kastélyba menekítse; s ott – a stílus maga az ember – a sokat szenvedett gyermek majd Cellini-sótartót csórhasson. A közel egy évet átfogó kriminális londoni események kezdetén „Kese” együtt él mostohabátyjával, a nála egy nappal idősebb, szabadelvű Gregoryval. Fél év múltán hozzájuk költözik húguk, Ursula. A nyers Ted jóslata hamarosan valósággá válik: „…hármunk közül kettőnek a sorsa hirtelen sokkal rosszabbra fog fordulni, és meg nem javul soha többé”.

„Az Új Kényelmetlenség” – így határozta meg a The New York Times az 1949-es születésű Martin Amis szatirikus prózáját; s a vásott angol eróziós és (visszás) fejlődésregénye ma sem hat finomkodóbbnak, mint 1978-as megjelenésekor. (A Sikert 1987-ben adta ki először a Magvető–Világkönyvtár.) A „kellemetlenkedés” vándormotívumai (diszfunkcionális család, promiszkuitás, testvérféltékenység, vérfertőzés, pszichés kórok, szexuális deviancia) örökérvényűen nyomasztóak – kivált Amis csillogó (fekete)humorával, könyörtelen iróniájával elbeszélve.

Szerző e munkájában alkalmazott első ízben páros karaktereket: egyes szám első személyben, naplószerűen narrál két sorstörténetet. Ketten versengenek az olvasó kegyeiért: a szüntelen macskajajos vagy tajt részeg, numeraínségtől szenvelgő, lepukkadt Ted, és a „legalábbis elvben” homoszexuális, gigerli Gregory. Előbbi egy „cipőpasztagyárban” szorong az átszervezések, a fenyegető „racionalizálás” miatt, utóbbi a puccos Mayfair-negyed egyik műkereskedésében lógatja a lábát. Ám valamelyikük rögeszmés hazudozó.

„Az év legcsúfabb küllemű könyve”medalionra méltán érdemes fedőborítón két dobókockát látunk – mindez azt sugallja, hogy az osztályellentétes mű a szerencse forgandósága körül kereng. Holott: az a férfi ú, akit magával ragad a változ(tat)ás mámora, legkevésbé bízza magát a szeszélyes Fortunára. A fezőr Greg és a duhajkodni vágyó Ted harcmodora ugyanazon stratégiára: a kiszolgáltatottak, a mezsgyére szorultak leigázására, megalázására épül. Az ellenkező nemet cselekvőképtelen testrabszolgának tekintik, trófeájukatáldozatukat úgy használják, „…mint mikor egy közönyös munkást egy értelmetlen munkáról egy hasonlóképpen értelmetlen munkára irányítanak át…”.

Az opus legderűlátóbb mondata, Falvay Mihály ragyogó fordításában: „…nem csúszok már lefelé, érzem, megvetettem a lábam az utolsó létrafokon, fönnakadtam az utolsó tüskebokron…”. Noha Amis végül hamisan érzelgős, melodramatikus hangokat kongat, lázadó írása az öncsalásról és a bukás mindenáron elkerüléséről ma is zavaróan eleven.

Martin Amis: Siker Európa, 308 oldal, 3200 forint