Kis túlzással a stáblista bármelyik sorában ott lenne a helye. De a nézők eleinte filmsztárként ismerhették Szabó Ildikót: harminc magyar produkció fő- és (néhány mellék-) hősét játszotta, például a Bohóc a falon, a Régi idők focija, a Sárika, drágám, a Szeressétek Ódor Emíliát és a Baleset című filmekben.

Zaziról – ez a hivatalos neve, a Szabó Ildikót csak a mindenkori stáblisták, illetve a moziadatbázis kedvéért vette fel – a nagypofájú, pimasz, szeplős kiscsajról kevesen tudták akkoriban, hogy szenzációsan pedálozik. Mármint bravúrosan hajtja a varrógépet. Vagyis nem volt véletlen, hogy a hetvenes évek sivár kereskedelmi ruhafelhozatalát a korabeli hírességek az ő műhelybutikjából tették szalon-, még inkább vászonképessé. Egy régi interjújából kiderült, Kern Andrástól Vitray Tamásig sokan viselték legendásan jól szabott nadrágjait. Nem is telt el sok idő, Zazi jelmeztervezőként szerepelt Mészáros Márta, Dömölky János, Erdőss Pál filmjeiben, az ő cuccait hordták az Útközben, az Amerikai cigaretta, az Ők ketten, az Eszterlánc hősei.

A női Szabóságnak a főiskola vetett véget, ahol előbb adásrendezőként készített filmeket (Ilyen ez a szelávi, A Császár üzenete, Az én Kishercegem), később a Balázs Béla Stúdióban forgatta az In flagrantit és A másik oldal című kisjátékfilmjét.

Zazi akkoriban (is) eleven, kis (százötven centis) szobor volt. A fékezhetetlen szabadszájúság és szabadelvűség élő szobra, kihagyhatatlan, nyüzsgő alkotóeleme a városképnek: minden kocsmában, klubban, rendszerbontó megnyilvánulásban megtalálható volt. Filmtervei és maga írta forgatókönyvei kézről kézre, stúdióról stúdióra jártak, az első egész estés, (jó nagy balhét kavart) filmjét, a Hótreált a Hunnia fogadta be. A Gyerekgyilkosságok ’92-es bemutatója ünnepeltté tette a filmszemlén és Cannes-ban is, fesztiválútját követve Zazi is bejárta a világot Kanadától – ahol nemtetszése jeléül megharapta az egyik közjogi méltóság feleségének a kezét – Bombayig (ahol az in diai népsűrűséggel imigyen szembesült: „baszki, nyolcvan busszal hozták a nézőket a vetítésemre…”).

A harmadik filmje, a Csajok, már nehezebben jött össze. Az ötezredik forgatókönyv-változat és a megszámlálhatatlan producerjelölt, valamint a hiány zó pénzek miatt kiöregedett a szerepből néhány erre szánt színésznő, a hároméves forgatási idő következtében az maradt, ami volt: egy sírós-röhögős, tanulságos közönségfilm ígérete.

A Chacho Rom című háromrészes, 100 évet és három generációt átívelő történelmi álomfilmje már botrányos körülmények között forgott. Mozikba egyáltalán nem került. Zazi le is fejeztette magát az öreg cigány asszony gúnyájában, nagy kár érte meg az elvetélt moziért is.

Persze Szabó Ildikó és Zazi sem halt meg.

Térzet című kísérleti filmje Fehér László képeit elevenítette fel, és már nagyon itt lenne az ideje, hogy elkészüljön a Hótkórosok, és a Mi van, Lulukám? látható verziója is.