Érzelemmel telített szavak
– Ma már nem a magyar nyelvet beszélem a legjobban, a hazai levelezéshez néha szótárt is használok, előfordul, hogy valamelyik szó, kifejezés nem jut hirtelen az eszembe. Svédül többet tudok – mentegetődzik Kazinczy Ferenc fémipari kutatómérnök, a nyelvújító, író, költő, lapszerkesztő, irodalomszervező Kazinczy Ferenc ükunokája. A nyolcvanegy éves gépészdoktor a győri Kazinczy-napokra, a Szép magyar beszéd középiskolai versenyre érkezett lányával és svéd feleségével együtt Magyarországra.
– Van egy informatikus fiam is, sajnos azonban egyik gyerek sem beszél magyarul, nekik már a svéd az anyanyelvük – jegyzi meg a világ rendjét kissé szomorúan, de tárgyilagosan elfogadó Kazinczy Ferenc, aki 1944-ben került ki az országból. Édesapja ugyanis a Műegyetemen tanított, s akkor ennek a felsőoktatási intézménynek néhány évfolyamát Németországba telepítették ki. Nem sokáig maradtak azonban ott, előbb Dániába sodorta őket az élet – ő ott érettségizett, természetesen dánul –, majd Svédország lett a család választott hazája: édesapja a svédektől kapott tekintélyes és jobban fizető állásajánlatot.
– Tizenöt éves elmúltam, amikor elhagytuk Magyarországot – emlékezik viszsza hazai gyermekkorára az ükunoka. – Osztrák származású édesanyámnak köszönhetően németül már itthon nagyon jól beszéltem, kisgyerekként rendesen megtanultam angolul is.
Édesapja nagyon figyelt arra, hogy Kazinczy Ferenc megismerje ükapja szellemi hagyatékát, irodalomtörténeti jelentőségét. Sokat beszélt róla, történeteket mesélt, írásaiból idézett, kezébe adta verseit, s elvitte Széphalomra is. Később a már felnőtt ükunoka Svédországban élő magyarként járta végig az 1795-ben a Martinovics-féle összeesküvés ürügyével előbb fővesztésre, majd királyi várfogságra ítélt Kazinczy Ferenc rabságának helyszíneit.
– Elég távol vagyok már ükapámtól az időben ahhoz, hogy munkásságát tárgyilagosan meg tudjam ítélni – mondja. – Egyébként is mérnökként megtanultam az elfogulatlan pontosságot. Úgy gondolom tehát: Kazinczy alkalmassá akarta tenni a nyelvet arra, hogy minden műfajban érthetően és szépen meg lehessen szólalni általa. Kazinczy tevékenysége nélkül biztosan más irányt vett volna a magyar nyelv fejlődése. Az ükunokának van nyelv-összehasonlítási hitele, hiszen a magyar, a német és az angol mellett jól tud dánul.
– A kiejtés szempontjából a dán elképesztően nehéz – jegyzi meg. Angol nyelvtudását az Egyesült Államokban is bővítette, csiszolgatta, másfél éven át ott dolgozott vendégkutatóként. A legtöbbet pedig, napi gyakorisággal immár hatvan éve, a svédet használja.
– Amikor az anyanyelvről beszélünk, ma már pontosítani kell a fogalmakat –hívja fel a figyelmet egy globális jelenség hatásaira. – Egyre többen élnek a világon, akik nem a gyerekkoruk nyelvét ismerik és beszélik a legjobban. Az anyanyelvnek én mégis azt tekintem, melyen az első, érzelemmel telített, fontos szavakat megtanulja, kimondja az ember. Amelyekkel először megérteti, kifejezheti önmagát, és szóban is érintkezhet a családjával.
Kazinczy Ferenc szerint a magyar nyelv kifejezéskészletének különlegessége a választékosság, s az, hogy az érzelmeket sajátos hangzásvilággal képes megfogalmazni, mi több, érzékeltetni is.
Legjobban szeretett magyar szava „természetesen a szerelem”, noha magánhangzói változatosságával nem dicsekedhet ez a főnév. A hozzá kapcsolódó érzelmek teszik páratlanul széppé.
– Csobog a patak – és az ehhez hasonló hangutánzó kifejezések a kedvenceim, mondja Kazinczy Ferenc, majd arról beszél, milyen nehéz átültetni más nyelvre a magyart. – Jól ismerem Kertész Imre műveinek svéd fordítóját, aki igényes, jó szakember, s igen nehezen talál a svéd nyelvben Kertész sorait, gondolatait pontosan érzékeltető kifejezéseket.
Maga is fordított szépirodalmat: a Fogságom naplóját, illetve az ükapja levelezéseit összefoglaló Sophie című kötetet. Közkinccsé akarta tenni Svédországban is, bár ott érthető módon sokkal kisebb az érdeklődés egy XVIII. századi magyar nyelvújító irodalmár törekvései iránt.
– Sokan féltik a kis nemzetek nyelvét –magyarázza. – Én nem tartozom közéjük. Tudomásul veszem, hogy bizonyos szakterületeken a pontosság és érthetőség megelőzi a szépséget. Ilyen a műszaki nyelv, amellyel én sokat dolgozom. Ez Svédországban is az angol, a doktori disszertációkat ott sem fogadják el anyanyelven. Ám a kis nemzetek nem veszítik el nyelvi értékeiket, az Európai Unió is hitet tett fennmaradásuk mellett.
Svédországban például gazdag a tájnyelv, mintegy tízezer ember beszéli a lapp nyelvet, de minden törekvés ennek az értéknek az élő formában történő megőrzésére irányul. – A magyar nyelvet sem féltem – jelenti ki határozottan Kazinczy Ferenc leszármazottja, s fejtegetni kezdi: – Más korokban is érték erőszakos idegen behatások, latin és francia kifejezések támadták, ám ezeket a maga képére formálta, befogadta. Ez történik az angol szavakkal is. A számítógép nyelve már veszélyesebb, hiszen az első betűk beütése után fel is ajánlja a komputer a kézenfekvő, gyakori, ebből adódóan esetenként közhelyes szavakat. Ez a lehetőség valóban silányíthatja a nyelvet, a helyesírási ellenőrző program pedig eltántorítja a fiatalokat attól, hogy megtanulják a szabályokat. A nyelv azonban élő érték, erős a védekezőképessége, és folyamatosan megújul ugyan, de nem engedi fölszámolni önmagát.
Kazinczy Ferenc neves ősétől családi emléktárgyként csak egy pecsétgyűrűt őriz. A családja, magyarországi látogatásai, az olvasás és a fordítás mellett pár éve Stockholm környékének honismereti kutatásaiban és az erről szóló előadásaiban találja meg pihentető, nyugdíjasörömét.
