Húszévesen egyetemistaként, huszonöt évesen egyetemi oktatóként mutatkozott be; amikor ötvenéves korában Helmut Kohl (akkori) német kancellár Herr Doktor Professor Benkónak szólította, ő hozzátette, hogy éppen művésznek készül… S néhány éve már csak előadóművésznek hívja magát. Villamosmérnökként végzett, évtizedekig a jövő villamosmérnökeit tanította, de aztán nyugdíjba vonult – és ma már minden percét a zenének szenteli.

Párhuzamos életet élt a Benkó Dixie land Band minden tagja. Műszaki vállalatoknál főnökösködtek, volt köztük alállomás-vezető az Elektromos Műveknél vagy csoportvezető az Út- és Vasúttervező Vállalatnál. Végigkoncertezték a világot; ha Nyugaton sikert értek el, mindig hozzátették, hogy „a vörösöktől” jöttek – amikor pedig az Egyesült Államokban nyertek a dzsesszfesztiválon, idehaza arra voltak büszkék, hogy a szocialista ember nemcsak kiváló mérnök, hanem a profi amerikai zenészt a saját műfajában is megveri.

Sportcsarnokokat is megtöltöttek a külföldi turnékon, ami a dzsesszel nem kis fegyvertény. A zenekar ötvenéves évfordulóján, 2007-ben díszes könyvet jelentettek meg, angol–magyar kétnyelvű kiadásban. Nosztalgiával lapoz bele Benkó Sándor klarinétos a kötetbe, amelyben Leonard Bernstein, Andrew Lloyd Webber, Luciano Pavarotti vagy éppen George W. Bush oldalán láthatók a Benkó Dixieland Band zenészei.

Évi kétszázötven fellépéssel (tévéfelvételek, klubok, koncertek) gondoskodik arról, hogy hetvenévesen se unatkozzon. S mivel egész életében két párhuzamos pályát futott be, ez határozta meg az olvasmányélményeit is. A műszaki karrierhez és a tudományos munkához falta a műszaki könyveket. A tévében pedig huszonnégy részből álló dzsessztörténeti sorozatot készített, amelyhez elolvasott mindent, ami a műfajhoz közelről és távolról kapcsolódott. A legnagyobb szeretettel ma is ezeket a köteteket veszi kézbe; Benkó Sándornál a könyvespolc is zenél.

Küldje be!

Saját könyvtárával kapcsolatos egyéni ötleteit, hasznos tanácsait ossza meg velünk és töltse fel a www.nol.hu/magazin címre.