Panni lányommal úgy másfél éve megegyeztünk, hogy havonta egyszer megnézünk egy filmet. S ketten megyünk a moziba: csak ő meg én.

Naná, hogy nagyon érdekelt a könyv, amelynek az a lényege, hogy egy 16 éves kanadai srác egyre kevésbé szeret iskolába járni. Elvált szülei nem nagyon tudnak mit kezdeni vele, végül az apja különös ajánlatot tesz neki: „Szeretném, ha minden héten megnéznél velem három filmet. Amiket én választok. Iskola helyett.”

Az apa tévés műsorvezető, újságíró, filmeseket faggató riporter, kritikus. Nem is biztos, hogy vonzó az ajánlata: nyilván művészfilmeket kell nézni, ráadásul régieket is, egy már nem is létező világ lassú képsorait. Az első például a Négyszáz csapás. Ami ráadásul rögtön példa: „Truffaut zűrös kamaszévei ihlették”. Ez már az apa magyarázata, mert mindig az ő kommentárjai előzik meg a DVD-k lejátszását. Megpróbálja orientálni a fiát információkkal, meg azzal, hogy előre jelzi, mi a fontos a filmben, melyik jelenetre koncentráljon és miért.

De nincs könnyű dolga: „– Na hogy tetszett? – Elég unalmas.” Hát akkor jöjjön az Elemi ösztön, majd a „horrorfilmfesztivál”, a „bűnös élvezetek”, a „rejtett kincsek”. Közben zajlik a család élete is, jönnek-mennek a srác barátai, szerelmei, és ez nagyban befolyásolja, hogyan viszonyul a filmekhez.

Az apa óvatosan alkalmazkodik a helyzethez, de közben nem tágít a vetítésektől meg a magyarázatoktól sem, és akarja a fiú, vagy sem, a végére kikupálódik.

Maga sem hiszi, de átmegy a „vizsgán”, simán adja a válaszokat a kérdésekre: Mik voltak a francia új hullám újításai? Mi kedvenc jelenete Hitchcock Madarakjából, és miért olyan hatásos? Ki volt Bergman kedvenc operatőre, és melyik Woody Allen-filmet fényképezte? Mi kell egy jó filmhez Howard Hawsk szerint? (Na, erre ideírom a választ: „Legalább három jó jelenet, és egy rossz sem.”) Sorolj fel három rendezőt az Új-Hollywoodmozgalom képviselői közül! (Erre is: Francis Ford Coppola, Martin Scorsese, Brian De Palma).

Nekem különösen érdekes volt, ahogy az apa a színészekhez közelít. Egyik kedvence Audrey Hepburn. „Szia – mondja halk, meleg hangon. Az ember az ilyen pillanatokért megy el egy moziba.” Meg ahogy a Rakpartonban Marlon Brando a kesztyűt húzogatja, vagy Az óriásban James Dean játéka a kötéllel! És persze Gary Cooper a Délidőben, Cary Grant és Ingrid Bergman a Forgószélben.

Szóval Panni lányommal eddig egyszer voltunk moziban. Ő választotta, de az én kedvemért ifjúkorom kedvencéről szólt a film: I’m not here – Bob Dylan életei. Nekinagyon tetszett, nekem kevésbé.

Most felhívom.

Folytatni kellene.

David Gilmour Filmklub. Peregnek a kamaszévek Athenaeum, 240. oldal

Top 5

1.  Géczi János: Nyom, Veszprém-esszé

Palatinus. Egy város és lakója.

2. Ámosz Oz: szeretetről, sötétségről

Európa. Izraeli családtörténet.

3. Michal Witkowski: Kéjpart Magvető.

Homoszexuálisok a lengyel szocializmus idején.

4. Czipper Ágota: 144 ártatlan nap

Athenaeum. Görögországi utazás – a börtönbe.

5. Guillaume Musso: Ott leszel?

Ulpius-ház. „A francia Coelho”. Jaj!