Évente egymilliárd telefon készül, és már több milliárdot használtunk el. Elgondolkodtató, hogy ilyen tömegű műszaki cikk a mai világban hova kerül, és ott mi történik vele. „A Mobilkor Közhasznú Alapítvány azért jött létre, hogy az infokommunikációs relikviákat megőrizzük az utókor számára. A munka több éve kezdődött és a fejlődés ütemét látva jelentős gyűjtemény válhat belőle” – tájékoztatta lapunkat Némedi Varga Zoltán, a miskolci központú alapítvány elnöke.

Odakint veszélyes hulladék, idebent kiállítási tárgy

A pécsi kiállítás húsz vitrinje négyszáz mobilt őriz. A legrégebbit 1990-ben gyártották, a legújabbat 2006-ban. Van itt féltégla méretű és súlyú menedzsermobil és aprócska csúcskészülék egyaránt. Tablók bővítik ismereteinket a hazai mobilszolgáltatók történetéről. Ma már viccesnek tűnő reklámfilmek –vegyen készüléket, mert ez már kijelzi a hívófél nevét, illetve mert ezzel már SMS-t is lehet küldeni – repítenek viszsza a nagyon is közelmúltba.

De mégis mit keresnek ezek a készülékek egy múzeum néprajzi szekciójában? Némedi Varga Zoltán viszszakérdez: mi az, amit manapság biztosan magával visz az ember? Lakáskulcs. Pénztárca. Mobil. Enélkül nem indulunk el. Ha nincs nálunk valamelyik, hazamegyünk, vagy megőrülünk, mert olyan fontosak számunkra. A pénz és a lakáskulcs évszázados kellék, a mobil új zsebtartozék. Két évtized alatt lett azzá, amivé más kellékek évszázados hordás után. Illetve a mobil sokkal fontosabb. Ha nincs nálunk, azt hisszük, hogy biztosan lemaradunk valami fontosról. Akinek nincs mobilja, aki nem érhető el mobilon, az nem létezik. A kezdetben az átlagember számára elérhetetlen státusszimbólum mára teljesen hétköznapi használati tárggyá vált. Épp úgy jelzi a korhangulatot, mint száz éve a szintén zsebben hordott bicska és biblia. Ezért van helye a néprajzi osztályon.

Ma már nincs olyan korosztály, amely idegenkedne a mobiltól. Van nagy kijelzős, könnyen kezelhető telefon az időseknek és van gyerekeknek szánt, „kakaóbiztos.” Mindenki más azt vesz, amit akar, vagy ami a pénztárcájához illik, akár telefonról, akár kiegészítőkről van szó. Felnőtt egy generáció, amelynek már érzésekkel teli emlékei vannak mobiltelefonjával kapcsolatban. Mondhatjuk, hogy van már mobiltörténelem? Az alapítvány szerint igen. Ezért rendezték ezt a kiállítást.

A vándorkiállítást először Miskolcon láthatták, Pécsen július végéig marad, ősszel már Eger következik, de Budapestre is eljut az anyag. Az érdeklődők zöme a fiatalabb korosztályokból kerül ki. Ők azok, akik izgalomba jönnek, akik összehasonlítják a jelent a múlttal. Akik elkezdik keresni a tárlókban első készülékük mintadarabját. Ők azok, akik nagyon is tisztában vannak azzal, hogy a zsebükben most megbújó csúcskészülék néhány év múlva pontosan olyan avítt, lenézett technikatörténeti borzadály lesz, mint amit a tárlókban kinevetnek.

Ami pedig nem idekerül, az környezettudatos gazda esetén megsemmisül – a levedlett mobil, hangozzék bármilyen furcsán, egyszerű veszélyes hulladék.