Nem maradt.

Mary J Blige

A Stronger with Each Tear a derék, Grammykben fürdő amerikai művésznő kilencedik stúdiólemeze, az elsőt 1992-ben készítette, vagyis átlagosan kétévente jött elő új anyaggal. Átlagosan kétévente lehetett elismerően hümmögni, nem semmi a csaj. Az elismerés most sovány, a hümmögés viszont fokozódik: a Stronger with Each Tear egy sima, kellemes poplemez. Lényegében semmi újat nem tesz hozzá a Nagy Zenei Egészhez – amivel nem is volna semmi baj, ha nem épp Mary J. Blige első anyagánál éreztük volna először, hogy a rapet és az árenbít nem is választja el olyan nagyon sok minden egymástól. És ha nem épp ő közösködött volna jó néhány hiphop nagysággal az elmúlt majdnem két évtizedben. És ha nem épp az ő torkában lakna egy talán jobb sorsra érdemes kismadár, akitől többet várnánk. Mindezek fényében a „sima poplemez” inkább sértésnek hangozhat, még akkor is, ha egy idő után azért visszakúsznak a diszkódarától eltérő ritmusképletek, és találkozni tényleg jó dalokkal is.

Hallhatunk duettet Drakekel, will.i.ammel, T. I.-jal, Jay Seannal, hallhatunk filmdalokat például a More Than A Game című kosaras-életrajzi filmből (a lemez egyik legerősebb szerzeménye a Color), vagy a Preciousből, van bónusztrekk is, meg minden. Van kedves könyvecske, jó portrékkal, amelyekből kiderül, Mary J. Blige még mindig jó nő. A lemez jól szól, „össze van rakva” – de legfeljebb közepes.

(Mary J. Blige: Stronger with Each Tear, Universal Music)