Fények és árnyak Fesztiválországban
A legfrissebb adatok szerint az országban megrendezett fesztiválok (vagy a magukat annak nevező rendezvények – erről később) száma eléri a hatezret, vagyis, ha úgy tetszik, minden napra majdnem pontosan tizenhat efféle esemény jut. Valóságos sikertörténet tehát a hazai fesztiválok legújabb kori története – vonhatna mérleget mindebből a laikus, a kultúrpiacot ismerők azonban látják az árnyakat is. Amint ez egy minapi konferencián is kiderült.
Mindenekelőtt: a kulturális fesztiválok nem élhetnek állami/önkormányzati támogatás nélkül, ezek a pénzek adják a nonprofit kultrendezvények büdzséjének bő negyven százalékát.
A gond azonban az, hogy a támogatások, mondjuk úgy, nem kifejezeten kiszámíthatók – és ez korántsem szakmai belügy, mert meglátszik a programok számán, akár minőségén is. Az egyik legjobb példa erre a Budapesti Tavaszi Fesztivált is jegyző Budapesti Nonprofit Fesztivál Kft., amely az idén 130 millió forinttal kevesebb pénzből volt kénytelen gazdálkodni, mint amennyivel kalkulált, részben az Önkormányzati Minisztérium elvonása miatt.
Több nagy rendezvényt is le kellett ezért mondania: ezért nem láthat-tuk/hallhattuk Eötvös Péter Angyalok és démonok című operáját a Chemnitzi Opera vendégjátékában, Sol Gabetta és a Bázeli Kamarazenekar koncertjét, az Ory grófjából csak egy előadásban lehetett örömünk, de kimaradt az életünkből Elizabeth Eschwé Schumann-estje, a koreográfus verseny, az öröm zene – öröm tánc és a Roma vacsora is – tudtuk meg Zimányi Zsófia fesztiváligazgatótól. Hasonlóan jártak az Országos Táncháztalálkozó szervezői: remélték, hogy az idei (március végén megtartott), XXIX. összejövetelükre, mint egy államinak minősíthető esemény gazdái, ingyen megkapják a Papp László sportarénát. Nem kapták meg, így súlyos tízmilliókat fizettek ki bérleti díjra.
A szervezők másik gondja, hogy ha jön is a pénz – elsősorban a Nemzeti Kulturális Alaptól (NKA), amely évi 1-1,5 milliárd forintot oszt szét –, azzal sem lehet hosszú távra tervezni. Jó volna legalább két-három évre előre látni, mert – leginkább például a nevesebb fellépők, produkciók meghívásához –komoly tervezőmunka, tehát idő kell. De a legnagyobb és legújabb fájdalmuk az, hogy idén január elseje óta egy kormányrendelet értelmében minden sikeres pályázó csak két részletben, hatvan-negyven százalék arányban juthat hozzá a kért állami pénzhez. A jogszabályalkotók a tiszta és követhető gazdálkodás érdekében hozták meg a döntést, a szakmabeliek szerint viszont ez a rendszer már a rövidtávú tervezést is veszélyezteti.
A fesztiválszervezők többsége egyetért abban, hogy túl sok lett és egyre több az olyan rendezvény, amely nem méltó arra, hogy fesztiválnak nevezze magát, következésképpen a fesztivál kifejezés folyamatosan devalválódik. Mondjuk van egy falu, ott felállítanak egy színpadot, arra felmennek hárman táncolni, baloldalt pálinkát mérnek, jobboldalt perecet, fent meg egy nagy molinó lóg, rajta, hogy „fesztivál”. Ezek a rendezvények is nyerhetnek támogatást, esetleg más, a kultúrához, az összművészethez közelebb eső programsorozatok rovására.
De talán már nem lesz sokáig így. Nagyjából másfél éve megindult a küzdelem a szó rangjának visszaszerzéséért. 2007-ben kidobolták, hogy az érintett minisztériumok és a fesztiválszövetségek egységes, minőségi kritériumrendszert hoznak létre, amely a támogatási stratégia alapja lehet. Az aspiránsok azóta egy szigorú kérdőív kitöltése után, az interneten kérhetik, hogy regisztrálják, illetve minősítsék őket. Sorsukról az öt országos szövetség ötfős bizottsága (Szakmai Intéző Bizottság – SZIB) dönt. A grémium elnöke, úgy is, mint a Magyar Fesztivál Szövetség elnöke, Márta István lapunknak elmondta: a mai napig 258 rendezvény kérte regisztrálását, ebből 22 vár a sorára, és ötvenet utasítottak el, mondván, nem üti meg az elvárt színvonalat. A bizottság a regisztráció után – külön kérésre – eddig 130 fesztivált sorolt be a négy kategóriába (művészeti, folk-, gasztro- és speciális fesztivál), és a három osztályba. Csak a legjobbaknál maradva: kiváló művészeti fesztiválból tizenhatot, folkfesztiválból ötöt, gasztrofesztiválból egyet, speciálisból pedig négyet tarthat számon az ország.
A regisztrációs és minősítő bizottság szerint ma Magyarország legjobb művészeti fesztiválja a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál, az ugyancsak miskolci Cinefest, az Esztergomi Összművészeti Fesztivál, a Gyulai Várszínház összművészeti fesztiválja, a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál, a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja, a Kőszegi Várszínház , a Mediawave, az Ördögkatlan, a Pécsi Országos Színházi Találkozó, a Szárnyas Sárkány Hete Nemzetközi Utcaszínházi Fesztivál, a Szegedi Szabadtéri Játékok, a Szentendrei Nyár és Teátrum, a Vidor ( Happy Art) Fesztivál, a Zempléni Fesztivál, valamint a Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis Fesztivál.
