Kisebb kereslet, színesebb forgatag
„Amikor van egy kis pénzem, könyveket vásárolok, és ha marad belőle, akkor költök ennivalóra és ruhára…” E XVI. századi, rotterdami Erasmustól származó idézetet a Vince Kiadó másolta mottóként könyvfesztiváli katalógusára. Talán azért, hogy elgondolkodtasson: hogy’ is vagyunk ezzel a mostani, szűkösebb években mi? Mert például Kolosi Tamás, a Líra könyves cégcsoport elnök-vezérigazgatója szerint nemcsak anyagi, hanem pszichológiai okai is vannak a könyvvásárlás visszafogásának. Az általános recesszió közepette az emberek egy része nemcsak azért spórol, mert nem engedheti meg magának a vásárlást, hanem azért is, mert óvatos. Kivárja a jobb időket. És ez a vasárnap zárult könyvünnepen is észrevehető volt.
Hogy a több kiadót, köztük a Magvetőt is magában foglaló Líránál maradjunk, ott kisebb, de csak alig kisebb fesztiváli forgalmat könyveltek el a tavalyihoz képest. Igaz, tavaly Ljudmila Ulickaja volt a fesztivál díszvendége, akinek könyveit a Magvető prezentálja, és azok igen szépen fogytak. Az idén Ulickaja nélkül is érdeklődést vonzott a Líra 25 újdonsága, köztük mindenekelőtt Uwe Telkamp A Torony című, az egykori NDK-ban játszódó – külföldön már nagy sikerű – regénye, továbbá Olen Steinhauer kémhistóriája, A turista.
Az idei díszvendég, az izraeli Ámosz Oz műveit az Alexandra cégcsoportba illeszkedő Európa adja közre – újdonságként Rímek életre, halálra című kisregényét jelentették meg –, és alig győzték a készlet feltöltését. Az író türelmével, szerénységével és főként humorával olyan rokonszenvet keltett, hogy régebbi kötetei iránt is megnőtt a kereslet. Az Alexandránál a tavalyi Nobel-díjas Herta Müller újdonságát, a Lélegzetminta című regényt, valamint Ortutay Gyula Naplójának harmadik részét és Faludy György Elfeledett versek című kötetét keresték a legtöbben. A Helikonnál a dévai gyerekmenhelyet alapító ferences szerzetes, Böjte Csaba új könyvét, Weöres Sándor Három veréb hat szemmel című kötetét, valamint John O’Sullivan három, erősen konzervatív politikusról – Reagenről, Thatcherről és Wojtyláról, a későbbi II. János Pál pápáról – szóló munkáját vitték sokan. Különleges albummal jelentkezett a Vince Kiadó: a Kádár-kor egyik tehetséges, noha háttérbe szorított képzőművésze, Kovásznai György festő és animációs rendező teljes életművét elemző könyvvel, fantasztikus reprodukciókkal. A pop-art és a szürrealizmus határán mozgó művész megismertetése a fesztivál egyik kiemelkedő kulturális eseménye (szerző: Iványi-Bitter Brigitta).
A fesztiválon az egyébként nem túl nagy számú, jól fogyó magyar mű szerzői között említették a friss Széchenyi-díjas Ungvári Tamást, akinek Csalódások kora című, a zsidó asszimilációt vizsgáló kötetét a Scolar jelentette meg. Ugyanez a kiadó jelentkezett a budapesti származású, eredetileg jogász-zenész,majd amásodik világháborúban angol titkos ügynök Francis Shelton (Schönberger Ferenc) életrajzi regényével, Különleges küldetésem címmel. Nemcsak a fikció vagy a tényirodalom körében voltak kelendő művek. A szótárairól és nyelvészeti munkáiról ismert Tinta Kiadó egyik slágere – a Családnevek és Keresztnevek Enciklopédiája mellett – A nyelvrokonságról című, amely szembeszáll a hazai „délibábos” nyelvészkedéssel.
Átlagosan jónak számító könyvünnepet zártak a gyermekkönyvkiadók. Szép sikereket ért el például a Csimota Charlie és Lola, a Pagony Boribon focizik és Maszat épít, a General Press A mindentvarró tű vagy a Trapp című kötetével. A hatvanéves Móra Bálint Ágnes, Nógrádi Gábor, Ranschburg Jenő, továbbá igényes külföldi ifjúsági szerzők műveivel jelentkezett.
A korábbinál több magvas szakmai programot rendeztek, egyebek mellett először került terítékre a szerzői jogok ügye – jegyezte meg Zentai Péter László, a könyvünnepet szervező szakmai egyesülés igazgatója. Jóleső érzéssel nyugtázta, hogy a skandináv országokra jellemző gazdag gyerekprogramok a budapesti könyvfesztiválon is meghonosodtak. Tegyük hozzá, ugyancsak szaporodnak a látványos bemutatók, a show-k is. Példaként említhető az Arcanum végig működő robotszkennere, az e-könyv olvasó „kütyük” premierje, vagy a régi katonaruhákban feltűnő ifjak, akik a Kossuth Kiadó Magyar Uniformisok című kötetét reklámozták. Nem is hiába, mert az albumot vitték, mint a cukrot.
