Felszabadult, Holdvilágos
De ne szaladjunk előre.
Kamarakoncert – ha elsőre így aposztrofálnánk a szombat este kezdetét a Gödörben, nem lőnénk nagyon mellé. Hangszerek és fény a színpadon, előtte türelmes közönség kortyol, a vérmérséklet szabja meg: mit. Elmúlik már fél tíz is, mikor az első napirendi pont, a Mantra Porno a klub kisszínpadára lép, és nincs is nagy teketória: beindul a, hát igen, micsoda is, beindul az a műfajilag nagyon vegyes, mégis szerves egységet alkotó zene, amelyért a Mantra Pornót szeretni lehet. Helyesbítés: ami miatt nem is nagyon lehet másképp viszonyulni a Mantra Pornóhoz, mint szeretettel és heveny lábmozgással. Bakó Kriszti, Csordás Gábor, Halász Szabó Dániel, Szekeres József és Zolnai Márton egészen érzékenyen lavírozik a lounge, a jóféle angolszász pop, a bristoli füstben kivirágzott triphop, a pszichedelikus rock és mondjuk a tört ütemek dzsungelében, és egyikük sem téved el. Masszív hangzású előadás, amelyen cseppet sem érezni egyébként, hogy a Mantra Porno itt „csak” afféle előzenekarként van jelen.
Kétségtelen ugyanakkor, hogy az igazi pörgés a Napra zenekar koncertjén indul be. És nemcsak azért, mert ők nagyobb létszámban megjelenő, és nem is éppen üldögélő közönség előtt vezetik elő művészetüket. És nem is csak azért, mert új lemezüket jöttek bemutatni a Gödörbe – hanem mert alapvetően más vérmérsékletű zenekarról van szó. A nagyteremben mintha egy folk-punk házibuliba csöppennénk, mármint az átvezető bor+kóla elfogyasztása után.
A Napra második nagylemeze, a Holdvilágos egyrészt természetes folytatása lehet az első, Jaj, a világ című anyagnak, amely 2007-ben jelent meg – másrészt azért persze fontos előrelépés is a hat éve alakult zenekar életében. A Napra receptje látszólag egyszerű: veszik a Kárpát-medence népzenéjének dallamvilágát, azt megtuningolják mai zenei elemekkel, vagyis a folklórt korszerű kulturális közegbe ágyazzák. És bár a recept alapvetően tényleg nem bonyolult, mégsem tudok másik zenekart mondani hirtelen, amely ennyire tudná, mit akar. Illetve: ennyire tudná, hogyan érdemes ötvözni a kalotaszegit a gitárriffekkel. Hogy a muzeális hagyományból élő tradíció legyen.
De azért ez nem ilyen szimpla. Inkább arról van szó, hogy a Napra tagjai –BothMiklós, Bobár Zoltán, Hegedűs Máté, Krámli Kinga, Pfeiler Ferenc és Winter Csaba – annyira elsajátították a népzene nyelvezetét, gondolkodásmódját, hogy hasonló szellemben tudtak saját zenét is komponálni. Vagyis: körülbelül nyolcvan százalékban nem népdalokat hallunk modern köntösben, hanem színtisztán saját szerzeményeket. Both Miklós énekes-gitárprímás szerint azzal tudnak leginkább tisztelegni a Kárpát-medencei hagyományoknak, hogy a szellemiséget átvéve, azt továbbgondolva saját zenét írnak.
– Az első lemezen sok olyan kérdést tettünk fel, illetve olyanokra próbáltunk válaszolni, amelyekkel kapcsolatban előzőleg úgy éreztük: nincsenek megfejtve – mondja Both. Próbálták a népzenei hagyományt a ma elérhető hangszerparkkal úgy összeházasítani, hogy közben ne hulljon a resztli, hanem a hallgató is úgy érezze, szerves egész jön ki a hangfalakból. Ahogy a gitáros fogalmaz: az első anyaggal nagyon jól ráéreztek az útra, de sok kérdés nyitva maradt. Amikor elkezdték volna készíteni a második nagylemezt, jött a felkérés, amelynek végeredménye a Hangzó Helikon sorozatban megjelent Radnóti-lemez lett – vagyis egy egészen más világba ugrottak fejest. Sokkal elmélyültebb, befelé fordulóbb zenét készítettek akkor.
– A Radnóti-anyag súlya, fájdalma, elmélyültsége után pedig egy ilyen, felszabadult, boldog lemez jött ki belőlünk – így Both Miklós. Vagyis: a Holdvilágos egy ösztönös reakció Radnóti világára. És ami fontos még: a Naprát nem fűti a hagyományőrzés klasszikus missziótudata: egész egyszerűen az elemi hatású, fantasztikus zene inspirálja őket. Nincsen semmi túlgondolás. Öröm van, tánc, ahogy már írtuk: felszabadult, Holdvilágos folk-punkházibuli.
Orsinak és Dávidnak pedig innen is sok boldogságot kívánunk.
